„Még a tökéletességnek is megvannak a maga korlátai…” (Zsoltárok 119:96 NLT)
A magas színvonal és a részletekre való odafigyelés kívánatos;
ez mutatja meg, ha büszke lehetsz a munkádra. Az igazi perfekcionisták
azonban a „mindent vagy semmit” megközelítés szerint élnek, mindenben
hibát találnak, és megszállottjai annak, hogyan lehetett volna még
jobban csinálni azt a valamit. Egy nagyon találó példa: miután a
történelem egyik legemlékezetesebb beszédét elmondta, Abraham Lincoln
így nyilatkozott a Gettysburgi Beszédről: „lapos, unalmas, erőtlen –
teljes kudarc”. A perfekcionisták a lehetőségeket a bukásra való
esélynek látják, és még ha el is érik kitűzött céljukat, nem éreznek
elégedettséget. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán egyikünk sem fogja
soha elérni a teljes tökéletességet. Mind tökéletlenek vagyunk – szokj
hozzá! Itt csak „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9). Tehát: 1)
Engedd meg magadnak a kudarcot a siker érdekében.
Henry Ford
mondta: „A kudarc csupán lehetőség arra, hogy újra kezdjük még
okosabban.” 2) Bár kezdetben valószínűleg nem leszel kiváló, azért ne
félj megpróbálni! Nem fogsz tökéletes eredményt kapni, de így
lehetőséged lesz meglátni, hogy néha az „átlagos” is előrelépés. 3) Ne
légy olyan szigorú magadhoz! Engedj a szorításon, és megkönnyebbülsz.
Bocsáss meg magadnak, és terjeszd ki a megbocsátást másokra! Emerson
mondta: „Az ostoba következetesség a kisszerű elmék kísértő szelleme.”
4) Ne ragadj le a részleteknél! Állíts fel határidőt! Mondd azt:
„Harminc percet szánok erre”. Egy ismert tanácsadó ezt mondta: „Ésszerű
elvárásaid legyenek… tedd meg a tőled telhető legtöbbet, és bátoríts
másokat is erre! A hibák és tökéletlenségek adják egyedülállóságodat.
Örülj nekik! Fogadd el őket… ember vagy… Isten teremtett ilyennek.” Az
igazság az, hogy Isten közel sem olyan szigorúan ítéli meg hibáinkat,
mint mi magunk. Ő „…emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok
103:14)
Kommentáld!