Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
EZ IS CSODÁLATOS TÖRTÉNET*)
Volt egy téglaszinü, selyemszőrü kutyánk.
Zordon volt a neve.
Ha kétlábra állott, kényelmesen rányalhatott az orczámra. Az igaz, hogy én alig
voltam akkor nyolcz éves, és gyakran uzsonnáztam vajaskenyeret.
Egy őszi napon egy üveg mézet küldött valaki az anyámnak. Szép, tiszta, csillogó
sárga méz volt az. A méhek valószinüleg válogatott virágokból szedték a királyasszonyuknak.
Egy kávéskanálnyi kóstolót kaptam belőle. Micsoda csemege volt az! Elolvadt
a nyelvemen, s éreztem, hogy az édessége a testemnek minden porczikájába elömlik.
Az anyám azt mondta, hogy uzsonnakor többet ad. Méz-uzsonnánk lesz!
Szerettem volna néhány órával megelőzni az uzsonnaidőt. Néhány órával? Úgy éreztem,
hogy bevárhatatlanul nagy idő választ el az uzsonnától. A nyelvemet még izgatta
az édesség gyönyöre, és orromat a mézillat. Behunytam a szememet, hogy vissza
tudjam képzelni az előbbi kóstolásnak minden gyönyörűségét.
Ott feküdtem a ház mögött a kertben, a nagy árnyékos almafa alatt. Fejemet a
fűbe eresztettem. Körülöttem a méhek dönögtek. Szomoruan dönögtek. Talán éppen
ezektől vették el a mi mézünket.
Egyszer csak suhogás támad a fűben, s hozzám surran Zordon, a selyemszőrű, téglaszinü
kutya.
Elém hasalt. Ragyogó okos szemeit rám függesztette, és világos, tisztán érthető
szavakkal igy szólt:
- Ich habe den Honig gegessen.
Elbámulva tekintettem reá. Azt hittem: a hallásom káprázott. Azonban a kutya
bajuszán hajszálnyi vékony, fényes mézszálak csillogtak, s nehogy kételkedjem
a valóságon, ujra megszólalt:
- Ja, so ist es... leider!
És eltűnt.
Kerestem mindenfelé, hogy a büntett részleteit is megtudjam tőle, de nem találtam
sehol.
Fölmásztam hát az éléskamra ablakára, és a rozsdás rostélyban megfogódzva, benéztem.
Fenékig igaz volt a beszéde! Még ki is nyalta az üveget.
Istenem, milyen szomoru látvány a mézes üveg, ha ki is van nyalva!
Az apám éppen akkor jött haza. Eléje mentem és elmondtam neki a méz történetét.
- Ez csodálatos, - jegyezte meg komolyan az apám. - Kutyát még magam se hallottam
beszélni.
Zordon a kutyaólban feküdt. Mikor meglátott bennünket, előszökkent, és bozontos
farkát megcsóválgatva ugrált előttünk.
Megsimogattam a fejét s nyájasan szóltam hozzá:
- Beszélj Zordonkám, beszélj. Mondd meg őszintén apámnak is, hogy te etted meg
a mézet. Hallgatott. Még szerencse, hogy csak a farkát csóválta és nem a fejét.
- Beszélj hát kutyácskám, - szóltam könyörgő hangon; - csak egy szót szólj,
mint előbb a kertben, különben még azt gondolhatnák, hogy én torkoskodtam el
a mézet.
Nem felelt. Ugy tett mintha néma volna. Oh, igazán nyomorult gaz kutya volt!
- Ne boszankodjál, - szólt az apám, - nem tesz semmit, ha nem vall: amelyitek
megette a mézet, annak fájni fog a gyomra.
Apámnak igaza volt. Csakhogy az a csodálatos, hogy az a ravasz kutya ette meg
a mézet, és mégis én nyögtem miatta.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!