GONDOLATVILÁGOM GYÖKERE
"Ismerd meg
gondolataimat!" Zsoltár 139,23b
A másik fõ gyökér a gondolatvilágom.
Ebbõl lesznek a cselekedetek. A gondolatvilágodban mondogatod, aztán jönnek a
sértõ, goromba szavaid, amik - ha odavágod - már tettek. Ma még kérheted: Uram,
segíts meglátnom, hogy a bálványozó szeretetembõl, a számító gondolataimból
milyen gyümölcsök lettek. Mindig azokra haragszol, akik nem azt termik, amiket
vártál volna tõlük. Istennel szemben milyen kapcsolatban vagy? Akkor
engedelmeskedsz, ha eszeddel érted, hogy ezt érdemes megtenni? Valaki egyszer
így mondta: nem értem az Isten dolgait. Azt mondtam: ha értenéd, õ nem volna
Isten. Az emberi gondolatokat értheted, az Övét soha. Bizalomból kellene
engedelmeskedned! Szeretetbõl, látatlanból. Ne engedd, hogy az eszed kezdjen el
okoskodni és vezetni. Akit az esze vezet, az eszeveszett. Ha útjaidat magad
választod meg, azok nem Isten útjai. "Minden féltett dolognál jobban õrizd meg
szívedet, mert abból indul ki minden élet" (Péld 4,23). Minden életút! A hiú,
önzõ, magadat szeretõ, szeszél yes szívedbõl lesz az életutad, az elromlott
házasságok, a gyerekek, akikkel nem tudsz együtt élni. Ez az út a gyökérbõl
indul ki, az érzelem- és értelemvilágodból, a szívedbõl. Ezért mondta ki a jobb
lator csendesen: "Mi ugyan méltán." Ami velem történik, méltán van. Nyisd ki a
szemed, ne bújj el, lásd meg, mi lett abból, ami a szívedben van. Az egész
életeddel kerülj most oda az egyetlen, drága, szeretõ Orvos szemei elé. Egyedül
õ látja át életed bajait. Az õ ígérete így szól: "Útait láttam, és meggyógyítom
õt. Vezetem õt, és vígasztalást nyújtok néki" (Ézs
57,18).
Kommentáld!