Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Azifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki,hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd későbbválaszolok neki.Végülis úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettemvolna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim,a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azonaz öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint azanyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az éncsodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogykorosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikusmagammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha többsüteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azta virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogyextravagáns legyek.Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőttmég megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régiszerelem emlékén.....és meg is teszem.Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak atestrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, ésnem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.Ők islesznek öregek.Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néhamit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne törtvolna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerekszenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt adés megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenségfelett.Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak,akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaiklegyenek.Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbetkell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak sekérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogyöregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökkéélni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy milett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott napeszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat  kor- és kórtársaimnak.