„…Íme a gyermekek, akiket Isten adott nekem…” (1Mózes 33:5)
Könnyű panaszkodni amiatt, ami nincs, és átsiklani afölött,
vagy készpénznek venni azt, amink van. Pedig ezek az egyszerű dolgok
gazdagítják az életet! Talán ez a történet, amit Dr. James Dobson
jegyzett fel, megváltoztatja a látásmódodat.
„Néhány évvel ezelőtt egy barátom megbüntette a hároméves
kislányát, mert az elpazarolt egy tekercs aranyszínű csomagolópapírt.
Szűkösen éltek, és nagyon mérges lett azért, mert a kislány megpróbált
feldíszíteni egy a karácsonyfa alá szánt dobozt. Mindenesetre a kislány
másnap reggel odahozta az ajándékot az apjának, és így szólt: »Ez a
tiéd, apu«. A férfi elszégyellte magát, hogy korábban túlreagálta a
dolgot. Haragja azonban újból fellobbant, amikor kinyitotta a dobozt, és
az üres volt. Rákiabált a kislányra: »Nem tudod, hogy ha valaki
ajándékot ad, akkor a csomagban lennie is kell valaminek?« A kislány
könnyezve nézett fel apjára és ezt mondta: »Ó, apa, hiszen nem üres.
Puszikat tettem bele. Tele van a szeretetemmel és neked csomagoltam be«.
Az apa összetört. Gyorsan karjába kapta a kislányt, megölelte és
bocsánatot kért tőle. A barátom azt mondta, hogy évekig az ágya mellett
tartotta ezt a dobozt, és ha valamikor kedveszegett volt, kivett egy
képzeletbeli puszit, és a lányára gondolt, aki azokat beletette. Minden
szülő nagyon is valóságos értelemben kap egy arany edényt, ami tele van
gyermeke feltétel nélküli szeretetével. Nincs ennél értékesebb tulajdona
senkinek.”
Kommentáld!