"...
Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az
ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg
kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van
akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És
vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.
Látjátok,
ezt csak a kórházban lehet megtanulni, nagyon mélyen, Élet és halál
peremén. Amit a Sátán rosszra akart fordítani, azt Isten jóra
fordította. Tanultam valamit, amit könyvből nem lehetett volna
megtanulni. Azt hiszem, megtanítani sem nagyon, csak felhívni a fiatal
generáció figyelmét, hogy bármikor kerülhetnek ők is olyan helyzetbe,
Amikor átélik ezt. Legalább hadd tudják, hogy van ilyen. Amikor egy jobb
szót sem ejteni, csak éppen a másik mellett lenni, és szavak nélkül
szeretni.
Pál
apostol, így mondja: Akik az Istent szeretik, minden a javukra van (Róm
8,28). Így ér össze a
fény és az árnyék, a szenvedés és a szavak nélküli szolgálat. Nagy
iskolákat kell kijárni, de nem mindig az iskola padjaiban. A legnagyobb
leckét általában nem könyvből tanulja az ember, Hanem az élet és a halál
mezsgyéjén, meg a térdein. "
Kommentáld!