Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára…” (Zsoltárok 23:5)
A pásztornak, hogy megvédhesse juhait, állandóan lesben kell állnia, hogy ha kell, lecsaphasson egy kis barna kígyóra, a viperára, amely az üregekből előbukkanva megmarja és megöli a juhot. Ezt tette értünk az Úr is! Elbánt a sátánnal, az ősi kígyóval, és asztalt terített számunkra ellenségeink szeme láttára. Azt tette értünk, amit Péterért is megtett a tagadás csúfos fejezete után: újra közösségbe hívott magával. Harmadnapon, amikor Jézus feltámadt, az angyal így szólt: „menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába…” (Márk 16:7). Jézus egyedül azt az embert emelte ki név szerint, aki a legnagyobb kudarc volt. Amikor Péter azon a reggelen elért a tó partjára, kimerülten és legyőzötten, a tűz égett, az étel elő volt készítve, és Jézus ezt mondta: „…Gyere, és egyél!...” (János 21:12 KJV) Te is csúfosan elbuktál? Jézus téged is hív, hogy gyere, táplálkozz, gyógyulj meg, és állj helyre a vele való közösségben. Van azonban valami, ami óvatosságra int: Péter nem gondolta volna, hogy el fog bukni, mégis megtörtént. Veled is megtörténhet. Szent Ágoston mondta: „Az ördög láncos kutya. Nem tud ártani nekünk, ha távol tartjuk magunkat, ahol nem tud elérni, de ha egyszer belépünk a körébe, újra kitesszük magunkat a sérülésnek és ártalomnak”. Te nem vagy ellenfél az ellenség számára – játszi könnyedséggel legyőz. Isten azonban olyan haditervet adott nekünk, amivel el tudunk bánni vele: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
Kommentáld!