„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)
A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod:
Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod,
hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a
mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy
meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes
mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj
meg!” (Jelenések 3:17-19)
Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus?
a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk,
hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a
felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység
leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a
Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d)
Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és
elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton
közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk,
hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a
szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert
kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal
generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába,
elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg
eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben
imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért
nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk
megfizetni az árát!/forrás:mai ige/
Kommentáld!