„Az Úr ezt mondta Abrámnak…” (1Mózes 12:1)
Ábrahám képes volt meghallani Isten hangját. „Az Úr ezt mondta
Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a
földre, amelyet mutatok neked!” (1Mózes 12:1). Ábrahám nem fordulhatott a
Szentíráshoz útmutatásért, és nem volt egy próféta sem a közelben, aki
azt mondhatta volna: „így szól az Úr”. Döntő fontosságú volt tehát, hogy
jól értse, amit hallott. Arra kapott elhívást, hogy hagyja el a
munkáját, az otthonát, a biztonságát. Tudnia kellett, hogy a hang, amit
hallott valóban Isten hangja volt. Ez arra a következtetésre vezet
minket, hogy Ábrahám már korábban kapcsolatot épített ki Istennel,
márpedig a kapcsolatépítéshez idő, erőfeszítés, érzékenység és
elkötelezettség kell. Mások talán adhatnak tanácsot, és megerősíthetik
azt, amit Isten mondott, de végső soron neked magadnak kell megtanulnod
meghallani Isten hangját. Semmi más nem növeli úgy a biztonságérzetedet,
mint az, ha tudod, hogy Isten egyértelmű iránymutatást adott az
életedre.
Gary Thomas író mondja el, hogy ő és a felesége sokat imádkoztak
házvásárlásuk kapcsán, és több lehetőséget is adtak Istennek arra, hogy
megakadályozza az ügyletet. Öt évvel később, amikor a ház jelentősen
kevesebbet ért, mint amennyit fizettek érte, megkérdezték Istent: „Miért
nem állítottál meg minket?”. Ekkor Isten Lelke ezt suttogta nekik:
„Gondoltatok már arra, hogy azt akartam, hogy ebben a szomszédságban
végezzetek szolgálatot, és ez többet számított, mint az, hogy az anyagi
hasznotokat növeljem?” Isten nem azt mondta Ábrahámnak: „Maradj itt, és
még gazdagabbá teszlek”. Nem, azt mondta: „Indulj el”. Igaz, gazdag
lett. De engedelmességünk vajon kötelezi-e Istent, hogy megáldjon minket
olyan módon, ahogy mi elképzeljük, vagy inkább áldozathozatalra hív
minket?
Kommentáld!