Ez a világ,nem az én világom, én valahonnan messziről származom,

E a bolygó nem hazám nekem, ezt biztosan láthatom.
Ott, hol én születtem, nincs háború, és boldogok az emberek,
Ezen a világon, nincs fény, és már örülni sem lehet.
A földön hiánycikk a jó, nem gyúlnak örömnek fényei,
Vidám élet messze jár, elhalkultak léptei.
Biztosan büntetés, hogy itt múlnak napjaim,
Már sivatag, minden bennem, visszavágynak álmaim.
Ez a hely sivár, kiszáradt, forró, ég az ember talpa,
Ez a hely, most már tudom biztosan, az én világom pokla.

ha nem volnék és nem vagyok,
ha elmegyek és itt hagyok
mindent mi fáj, mi tépi szívem,
mi forr itt belül és még sem értem,
mi tart vissza, mily vágy gyötör,
nem marad más, csak a szorított ököl.
térdem, mely veri a földet
már nem hat meg az ima, sem a könnyek
forr bennem valami, lázra törten
lelkemben nincs dal, fény, csak sötét börtön
nem hallja meg senki, könyörgésem halk szavát
már nincs miért, nincs szerelem, nincs jó barát

Jöttem hozzád bújni,
Jöttem bőröd simogatni
Két kezed kezembe fogni.
Jöttem látni téged, megnyugodni
Inni a nyugalmat, s álmokat,
Jöttem látni szemedben a vágyakat.
Jöttem, hogy itt legyek veled
Jöttem, hogy jöhessek,
Kezedbe adjam a szívem
Jöttem megmutatni, tiszta lelkemet
Jöttem, mutatni,... két kezem
Feléd, neked integet.

Úgy találtam magamnak, Neked
Az élet egy őrült mókuskerék
, Idő szalad tovább...
Vágyaim ott csengnek füledben
S forog a kerék tovább.
Hajszolom egyre tovább, tovább
Nem lehet velem, sorsom
Egyre mostohább
Mert kihívom, megküzdök vele
Remélem szívem, boldogsággal
Lesz tele
Úgy repülnék hozzád, távolság nem úr,
Bennem itt, édes vágy dúl
Érted és irántad, én, testedet
Te az enyémet kívántad.
Hidd, eljön a pillanat,
S egy bíbor pirkadat
Elhozza álmom, s álmodat.

Mint vágott virág, megszámozott perccel,
Nem tudom, mi a jó
Nem érem fel, lassult eszemmel,
Mit kezdjek, elrontott életemmel.
Minek küzdjek, kinek jó, ha élek?
Minden szétesett, már semmitől se félek.
Mondhatnám, lógok a semmi közepén
Nem értem a hogyan, és a miért!
Alkalmi tolvajként lopom a perceket,
Magamtól veszem el a megélt éveket,
Az emlékek maradtak, pár fotó az élet,
Elvettek tőlem minden jót és szépet....
Csak a szó, mi hiányzik nekem
Csak a szép, a szellem a béke
Az emberség, az öröm, az élet fénye
Legyünk egyszer, megint emberek végre!


 

Részeggé tesz, kijózanít
Szívedbe lángokat tesz, tőlem,
Engem megbolondít
Földbe tapos, egekig magasztal
Nem bírok, már az örült tavasszal
Szívembe tombol szüntelen, jeges
Szélben homlokom tüzel.
Hűsítsd a lelkem, édes csókjaiddal
Borítsd be testem, való önmagaddal
Belőled nem elég, szomjazom rád
Mint sivatagi vándor, gyilkos
Homokvihar után
Szomjazom, s szomjam Te olthatod
Szerelmes vagyok, nekem mondhatod.


 

Vezérlő csillagom Te vagy tudom, tudod Égi útján halad...
Előttem csillagképed, látszik, és ez
Nekem örökre megmarad.
Lehetsz távol s közel, meleg fényed simogatja
Arcom
Szemed tükrében látni szeretném a
Vágyat..., utánam
S nem hiába vívtam harcom.
Egy éjszakáról álmodom, melegség vesz körül,
Szemedben látom boldogságod, s boldog
Önmagam
Egy éjszakáról, mit sok követ
S tudom, tudod, nem vagy egyedül Önmagad
Nem kell, fázósan magam ölelni
Nem kell egyedül, hidegben felkelni
Nem kell a semmit fogni, egyedül
Minden reggelre meleg napfény derül
Erre vágyom, ez minden álmom,
Együtt, veled a hosszú úton
Nem kelljen gyötrődni a múlton
Vidáman ébredni veled, ez minden álmom.