Hálaadás

Azért adok hálát…

Azért adok hálát, ami nem jött rám!

Amit elkerültem, bár tudatlanul tán

Hányszor került életem szakadékhoz közel,

Hányszor várt az örvény, hogy elnyeljen!

Csak egy lépés választott el tőle,

És ezt az egy lépést vitte Isten félre.

Nem is tudok róla. Én élek, én vagyok,

De azért, mit nem tudok, azért hálát adok!

Mért van véletlen? Út, amit nem értünk?

Munka: sikertelen, óra, melyben késünk?

Akadály, szóváltás, mi percre késleltet?

Ha tudnánk, áldanánk azt a néhány percet!

A szerencsétlenség sok özöne kiált,

Kiket eltemettek, vagy nyomor üt tanyát…

Vajon én jobb vagyok, hogy engem ez nem ér?

Nem vagyok-e adós a hálával ezért?

El tudnék gondolni még nagyobb irgalmat,

Hogy Isten még őriz és vezet minden nap?

Azért adok hálát, amit elkerültem,

S az Úrnak drága kegyébe merültem!

Nem tudom, nem kérdem, hová vezet útja,

Csak azt tapasztalom, hogy Ő jobban tudja!

Átadom a kormányt, úgysem vagyok képes…

Mikor ez az élet oly nagyon veszélyes!

Sok mindenre nem jön e Földön felelet,

Majd csak a síron túl, odaát értjük meg!

Hálát adok azért is, amit nem értek!

Botlástól, bűnöktől lehet, hogy ez véd meg!

Bár hálám kitartó és önzetlen lenne,

A Te dicséreted zengedezne benne!

Engemet is sok minden elkerült az Úr kegyelméből! Hálás vagyok a testvéreknek, amikor imádkoznak értem! Az Ördög nem harcol senki ellen jobban, mint az Úr szolgái ellen! Mert nem csak a szolgát akarja eltenni láb alól, hanem meghiúsítani azt a munkát, amit az Úr rajta keresztül akar végezni. Olyan hálás vagyok azokért, akik imádkoznak értem! Sokat jelent ez nekem!

Nekem nincs semmi más célom a világon, mint az, hogy áldás legyek mindenki számára! Sokan kérdezik, hogy hogyan bírom még ezt a sok szolgálatot, merthogy ilyen idős vagyok, szívműtét után…? Testvérek, csak az Úrban, az Ő ereje által! Mikor műtöttek, Isten indított egy román testvérnőt Kolozsváron, felébresztette őt, hogy imádkozzon értem, mert az Úr még használni akar. Uram, ha még szükséged van rám, itt vagyok, használj engem! Nincs is más célom! Én úgy szeretném Pál apostollal mondani: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!” 2Tim. 4:7.

Ma hálaadási nap van. „Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!” Zsolt. 107. 21-22. „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.!” 1Thess. 5:18.

Sokan kérdezik, mi az Isten akarata? Ó, milyen tisztán mondja Isten most az egyiket: Legyetek hálásak mindenben!

Szép és jó a hálaadás ünnepe, de még jobb annak gyakorlata mindennapi életünkben! A Biblia beszél úgy a háláról, mint a hálátlanságról. Pál apostol ír a rómabelieknek a pogányokról, „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.” Róma 1:21. Utálatos dolog a hálátlanság, nincs csúnyább dolog ennél! Nincsen fájdalmasabb a hálátlanság elszenvedésénél! A szülők tapasztalják ezt, hogy a gyermekek, akikért mindent megtesznek, mégsem hálásak. A feleségek is tapasztalják ennek keserűségét, amikor mindent megtesznek a férjükért, kedvére főznek – semmi hála… Férjek, legyetek kicsit hálásabbak! A feleségek is értékeljék, hogy férjük mennyit dolgozik! Bár ma már az asszonyok is dolgoznak, otthon is helytállnak, vezetik a háztartást… Isten akarata az, hogy a házastársak kölcsönösen becsüljék és segítsék egymást!

Lelkipásztorok is tapasztalják ezt a keserűséget, amikor mindent megtesznek egy-egy lélekért, és ők olyan hálátlanok! Nincs hálátlanabb szolgálat, mint a pásztoré, mert olyan sok kritikát kap, de olyan kevés dicséretet! Néha fejezzétek ki hálátokat, mert sokat fáradozik érettetek!

Én is tapasztaltam a hálátlanságot, bosszankodtam fölötte. Levélben kérték a segítséget egy jótékony célra, megindult a szívem, küldtem egy nagyobb összeget. Vártam, hogy kapok majd választ, de még egy sort se írtak. Oda nem küldtem többé segítséget.

Én több helyről kapok segítséget így a misszióra, küldenek kisebb-nagyobb csekkeket, de amint megkapom, leülök, és küldök egy köszönő lapot és elszámolást is, hogy az ő pénzük hogyan volt használva. Ezt nagyon becsülik az emberek.

Az Úr is megkívánja, hogy hálásak legyünk! Izrael népe sem volt hálás. Isten olyan sok jót tett velük, annyit tűrt nekik, gondoskodott róluk, ha hallgattak rá, de ők folyton engedetlenkedtek, hitetlenkedtek és zúgolódtak. Milyen sokszor előfordul mivelünk is! Milyen sok jót tett az Úr velünk! Tudjátok, mi olyan bőségesen tudunk kérni az Úrtól, de olyan fukarok vagyunk a hálaadásban!

Egyszer az Úr Jézushoz ment tíz leprás. Kérték a gyógyulást. Az Úr utasítására elmentek, hogy megmutassák magukat a papnak, és míg odaértek, megtisztultak. Egy közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, szívében hálával és dicsőítette az Istent nagy szóval! Arccal leborult Jézus lábaihoz és kiöntötte szíve háláját. Ez az ember egy utált, megvetett samaritánus volt. Jézus kérdezte: Nem tízen tisztultak meg? A kilenc hol van? Nem jött vissza dicséretet adni az Istennek, csak ez az idegen? Egy a tíz közül. Ez az aránya az igazi hálaadó embereknek… Milyen szomorú, ha a hitetlenek hálásabbak, mint a hívők!

A Biblia sokkal többet beszél a háláról, mint a hálátlanságról. A hálaérzetről, ami jó; a hálaadásról, ami jobb; de a hálaáldozat a legjobb! Mindig az áldozat bizonyítja az igazi hálát! Könnyű mondani: Uram, én úgy szeretlek téged! Az áldozat az, ami bizonyítja, hogy igazán szeretjük Őt!

Két eszköze az Úrnak nagyon sokat beszél a háláról. Az Ótestamentumban Dávid, az Újtestamentumban Pál apostol. Dávid írja a Zsoltárokban: Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásaidat!” Zsolt. 50:14. Ne legyen mechanikus dolog az az áldozat! Hálával áldozzál az Úrnak! Még az ének is hálával zengjen! Ne csak szájjal, a szívetek is legyen tele hálával! Nagy különbség az, amikor csak hangunkkal énekelünk, vagy szívünket emeljük az Úrhoz! „Énekeljetek az Úrnak hálaadással!” Zsolt. 147:7. Nem akárhogy!

Pál apostol így írja: „Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással!” Kol. 4:2. „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt!” Fil..4:6. De sokszor a mi imánk elé van utasítva, mert nincs hála benne! Nem tudunk úgy öt percig imádkozni, hogy ne kérjünk valamit az Úrtól. Mielőtt imádkozol, gondolj azokra az imákra, amiket Isten már meghallgatott! Hálával tárd fel kérésedet az Úrhoz, sokkal hamarabb meg leszel hallgatva!

Van Amerikában egy testvér, aki misszionárius volt Görögországban, majd pásztor lett egy nagy gyülekezetben. Egy napon nagyon le volt foglalva és azt mondta a feleségének:- Ma bemegyek az irodába, nem akarom, hogy bárki is zavarjon engem, nem válaszolok semmi telefonra, sok ma a tennivalóm! Bement az irodába, ami ott volt a lakásuk mellett. Egyszer csak jön az öt éves kislánykája. Nem tudta édesanyja visszatartani, ment az apukához. Odasétált egészen az íróasztalhoz. Lenéz az apuka rá:

- Mit akarsz?

- Pénzt.

- Mire?

- Hát cukorkára!

- Apukádnak nincs ideje most erre, menjél ki!

A kislány elmegy szomorúan. Tíz perc múlva jön megint, lassan…

- Mit akarsz?

- Pénzt.

- Nem megmondtam neked, hogy nem érek rá! Menj és ne gyere vissza!

Szegény gyerek elsomfordál… De kb tíz perc múlva – milyen sokat tanulhatunk a kisgyerekektől, milyen állhatatosak… - lassan, lábujjhegyen közeledik az asztalhoz…

Az apuka nem tudta már, mit csináljon, úgy tett, mintha nem vette volna észre, írt szorgalmasan. Ott állt a kislány 10-15 percig nyugodtan, nem szólt egy szót sem. Végül az apuka nem bírta.

- Mit akarsz?

- Semmit.

- Semmit? Akkor mért jöttél?

- Apukám, én csak azért jöttem, hogy megmondjam neked, hogy úgy szeretlek!

Az apuka ölébe vette kislányát, akit már kétszer elutasított, mégis visszajött megmondani, hogy szereti. Persze, hogy mindent megkapott…

Az Úrhoz nem csak akkor jövünk, ha akarunk valamit? Mikor jövünk úgy az Úr elé, hogy nincs semmi kérésünk? „Most csak azért jöttem, Uram, hogy megmondjam, hogy úgy szeretlek Téged!” És amikor imádkozunk, tudunk-e hálát adni? A családért, azokért, akik szeretnek téged, még csak-csak hálát ad az ember… De aki pletykál a hátad mögött, rágalmaz téged, vajon hálás vagy érte? Az igaz, hogy nem azt mondja Igénk, hogy „mindenekért”, hanem „mindenekben”! Én nem vagyok hálás a betegségemért, de a betegségemben is hálás lehetek. Nem vagyok hálás a próbákért, amik jönnek rám, de a próbák között is hálás lehetek! Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok!

Pál apostol azt írja: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban!”1Thess. 1:2. Mindenkiért és mindenekben hálát adjatok!

A kegyelemért hála! Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy nincsen végünk! Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy a milliók közül kiválasztott minket! Milliók mennek a kárhozat felé, és nem is tudják, mert meg vannak vakulva lelkileg, és az Úr minket kiválasztott. Nem azért, mert mi jobbak voltunk, kegyelemből tette ezt! A kegyelemért, testvérek, hála jár! Mindent kegyelemből kapunk! Semmiért sem vagyok hálásabb az Úrnak, mint az Ő nagy kegyelméért! Mindent-mindent kegyelemből kapunk: bűnbocsánatot, gyógyulást, gondviselést, oltalmazást, örök életet és mindent, ami jó, kegyelemből kapunk, nem érdemből! „Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!” Zsolt. 36:6. Nem lehet kihasználni, elfogyasztani az Ő kegyelmét! Visszaélni lehet vele, el is lehet utasítani, de elfogyasztani nem lehet! Az olyan próbálkozás lenne, mintha egy kiskanállal próbálnád kimeríteni az óceán vizét!

Hogyan nyilvánul meg bennünk a hála? Dávid Jonatán iránti hálából asztalához ültette annak béna fiát. Ez nem olyan kicsi dolog volt, mint gondoljátok, mert abban az időben az volt a helyzet, hogy az előző királyi családnak még a maradékát is elpusztítják. De Dávid nem ezt tette. „Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?” 2Sám. 9:1. Annyira szerette Jonatánt, aki Saul király fia volt. Jonatánnak volt egy fia, aki mindkét lábára sánta volt. Amikor Dávid király bevette Jeruzsálemet, különös parancs hangzott el: „Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, aki vágja a jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, akiket gyűlöl a Dávid lelke.”2Sám. 5:8. Mefibóset nem csak a Dávidot gyűlölő Saul maradéka volt, hanem mindkét lábára sánta volt. Dávid gyűlölte a sántákat. De most nézd, mit tett! Jonatán iránti hálából: - „Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.” 2Sám. 9:7. Itt egy ember, Dávid, aki annyira hálás, hogy Mefibósetet odaültette az asztalához. Ott ült egész életében, pedig sánta volt mindkét lábára. Dávidban ezt a csodát a hála tette!

Ha igazán szereted az Urat, akkor szíved tele kell legyen hálával! Olyan hálás voltam, amikor az Úr Jézus másodszorra jelent meg nékem álomban. Sohasem felejtem el, hogy fogtam az Ő átszegzett kezeit, csókolgattam és hullottak a könnyeim. Kétszer voltam így az Úr jelenlétében, és mindkétszer hullottak a könnyeim! Ha az Úrnak jelenlétébe jössz, ott sírni fogsz! Álmomban mondtam: Úr Jézus, úgy szeretlek Téged, mert milliószor is megbocsátottál!”

Hányszor bocsátott meg neked az Úr? Nem kellene-e igazán hálásnak lenned? Ha nem másért, a bűnbocsánatért! Mert mikor megtértél, akkor minden bűnödet eltörölte! De azóta is hányszor botladoztál, hányszor megestél, vétkeztél, de megbántad a bűnödet, és az Úr újból és újból megbocsátott neked!

Ne csak szánkkal, ajkunkkal, hanem szívünkkel legyünk hálásak az Úrnak! Ha igazán hálásak vagyunk, akkor hajlandók vagyunk bármit megtenni Neki! Megmutatkozik áldozatban a szeretet! Meghallgatod az Igét – igazad van, Uram! Aztán megkérnek, hogy valamit segítsél, ó, nincsen időd… Olyan hamar elfelejtjük, hogy a hála cselekedetekben mutatkozik meg! Ne csak hálaérzet legyen bennünk! Jó, hogyha van, de ez nem elég! Legyen hálaadás is és hálaáldozat is! Legyünk hajlandók az áldozatra! Megérdemli az Úr, hogy igazán hálásak legyünk, hisz olyan sokat tett érettünk! Annyit tűrt, szenvedett értünk! Méltó az Istennek ama Báránya, hogy vegyen hálát, dicsőséget és magasztalást! Ő meghalt, feltámadott és visszajön érettünk! Hála legyen az Ő szent nevének!