A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete.
Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut
szórtak a fejükre, ez a a 12. századtól az egyházi szertartás része lett
(hamvazkodás).
Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános
bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati
zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a
templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a
templomba belépniük.
Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból
(mely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a
hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá,
hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az
evangéliumnak!”[1] Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.
II. Orbán pápa
1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval
kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig
fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka
hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt
nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt
kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak,
mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
Kommentáld!