Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni."
Nem mindig könnyű. Lehetünk bajban, rossz helyzetben, tartósan nehéz
helyzetben is. De egy új nap mégis új nap! És ahogy a földi Nap is
minden reggel fölkel és eloszlatja a sötétséget, úgy föl kell hozni a
belső napunkat is. Magától nem mindig jön fel. A világ, amelybe
születtünk, ritmusra jár. Reggel föltámad, nappal kibomlik és él - és
éjszaka visszatér önmagába és meghal. De csak átmenetileg. Mert
hajnalban oszlik az álom és az öntudatlanság - és megint föltámadunk.
Az éjszakából ki kell jönni. Tudatosan! Meg kell születnünk minden
reggel. És ez nem megy "magától". Kell valamiféle szertartás. Ez lehet
egy zuhany, fürdés, légzőgyakorlat, kávézás, lehet valami reggeli mozgás
is, esetleg egy bizakodó gondolat, amit az ember még nehéz helyzetekben
is átélhet.
Ez azért fontos, mert a kezdetet mindig visszük magunkkal. Bölcs
mondás az, hogy „bal lábbal kelt fel.” Jobb lábbal kell. Évezredes
megfigyelés van az ilyen mondás mögött. Nem mindegy, hogy valamit mivel
indítunk. És ez nem csak a reggelre vonatkozik. Hanem minden kezdetre,
minden elindulásra.
Művészek - zongoristák, karmesterek, színészek - tudják, hogy az első
pillanatban minden eldől. Ezért koncentrálnak. Szedik össze magukat.
Keresik magukban azt a nyugodt, pozitív erőt, kedvet és ihletet, amely
nélkül semmire sem jutnának. Ne várd, hogy magától megjön a kedved. Föl
is kell idézned.
Kommentáld!