A hit feltétele a Krisztushoz tartozásnak és a keresztség felvételének.
Nem csupán a kinyilatkoztatás igazságainak elméleti elfogadásáról van szó, hanem
ezek az igazságok alkotják a keresztény élet alaptörvényeit. Jézus hitet várt
azoktól, akik hozzá fordultak, azokkal tett csodát, akikben hitet talált. A
tanítványok is csak akkor tudtak megfelelni küldetésüknek, amikor hittek az
őket útra bocsátó Mesterben. (Amikor a tanítványok megkérdezték, nélküle miért
nem tudták kiűzni az ördögöket, ezt a feleletet kapták: "Mert gyenge a
hitetek"). A hit az egész ember személyes válasza Istennek, aki kinyilatkoztatta
magát az embernek. Itt a földön csak ritkán érezzük meg Isten közelségét, Ő
nem erőszakolja ránk szeretetét, kegyelmét, vár és segít, de nem kényszerít
a vele való együttműködésre.
A II. vatikáni zsinat kihangsúlyozza a hitnek két, látszólag egymásnak ellentmondó
vonását: a hit kegyelem és ajándék, ugyanakkor az embernek szabad elhatározásából
fakadó döntése. Bár a kegyelem teljesen ingyenes isteni ajándék és nem érdemeinkre
való tekintettel kapjuk, mégis szabad döntésünkön múlik, hogy elutasítjuk vagy
együttműködünk vele.
A HITETLENSÉG SZABAD ELUTASÍTÁS, A HIT ÉS A KEGYELEM TUDATOS ELFOGADÁS
Kommentáld!