„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod…” (Zsoltárok 32:8)
Pál azt írja:
„…megyek… hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a
Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság
vár rám. De én mindezekkel nem gondolok…” (ApCsel 20:22-24). Emberi
dolog, hogy tudni szeretnéd, hová tartasz, és mi vár ott rád. Isten
azonban mindig csak épp annyit közöl, amennyit feltétlenül szükséges. Ha
Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem
tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani
fogja magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig
tart, Ő állni fogja a szavát (ld. Zsidók 11:8). Isten akaratában járni
nem azt jelenti, hogy ez mentesít minden problémától. Ám
biztos lehetsz abban, „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a
Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). Jon Walker mondja: „Isten az út
minden egyes lépését ismeri… az áldásokat és a veszélyeket is… hogy
honnan jössz… hogy hová tartasz… és hogy melyik a legmegfelelőbb ösvény…
Nem arra tervezett, hogy egyedül kelljen kitalálnod a lépéseket, az Ő
segítsége nélkül. Az, hogy hogyan boldogulsz a szolgálatban és milyen
sikereket érsz el… Isten felelőssége. A te felelősséged az, hogy keresd
az Ő útmutatását, és engedelmeskedj utasításainak. Isten azt mondja:
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot
adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8). Az a dolgod, hogy bízz
Benne teljes szívedből. az Ő dolga
az, hogy egyengesse ösvényedet.
Kommentáld!