Hogyan látod önmagad? Joyce Meyer

Kedveled önmagad? Miután éveken keresztül próbáltam segíteni az embereknek mind érzelmileg, mentálisan, szellemileg és szociálisan, az egyik legnagyobb áttörést az hoztam, amikor felismertem, hogy a legtöbb ember nem kedveli önmagát. Néhányan tisztában vannak ezzel, míg mások fel sem fogják, hogy pontosan mi is a gyökere a rengeteg problémának, ami az életükben van.
Isten azt szeretné, hogy nagyszerű kapcsolataink legyenek, azonban az ön-elutasítás és az önutálat a kapcsolatainkban felmerülő legtöbb probléma gyökere. Arra a következtetésre jutottam, hogy a Biblia a kapcsolatok könyve, mely értékes tanácsokat biztosít számunkra az Istennel, másokkal és önmagunkkal való kapcsolat építésére.

Milyenek a kapcsolataid a körülötted lévőkkel? Milyen a kapcsolatod Istennel, és önmagaddal?
Gondolkoztál valaha azon, hogy kapcsolatod van saját magaddal is? Noha ez soha nem volt tudatos, mégis több időt töltök magammal, mint bárki mással ezen a világon, és a legjobb döntés, ha megtanulok jól kijönni magammal. Emlékezz csak: Önmagad az egyetlen személy, akitől soha nem szabadulsz.

Mindannyian tudjuk mennyire fullasztó; ha nap, mint nap együtt dolgozunk valakivel, akivel nem jövünk ki, de az a különbség, hogy az az ember nem velünk megy haza. Saját magunktól azonban képtelenek vagyunk szabadulni, még egy másodperc erejéig sem, ezért annyira fontos, hogy békében legyünk önmagunkkal.

Sokunk bukott már el abban, hogy az ön-elutasítás ellen imádkozott, mert azt érezzük, hogy senki nem szeret minket vagy fogad el minket. Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy ha senki más nem szeret minket, akkor miért kéne szeretnünk önmagunkat?
Mert azt gondoljuk, hogy mások nem szeretnek minket, ezért úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a szeretetet. De ez egy olyan HAZUGSÁG, amit túl sokáig hittünk el!

Szeretnünk kellene önmagunkat – nem önző módon, ön-központúan, mely egy olyan életstílust eredményez, mely önmagunk elmerülésébe vezet, hanem kiegyensúlyozott, isteni módon, ami megerősíti, hogy Isten teremtményeiként alapvetően jók és igazak vagyunk. Lehetséges, hogy összetörtünk kicsit szerencsétlen tapasztalatok miatt, amiken keresztül mentünk, de ez nem jelenti azt, hogy értéktelenek vagyunk, vagy akár hasztalanok.

Olyan szeretetnek kell lennie önmagunk felé, ami azt mondja: „Tudom, hogy Isten szeret engem, ezért szerethetem azt, amit Isten úgy döntött, hogy szeretni fog. Nem szeretek mindent, amit teszek, de elfogadom önmagam, mert Isten is elfogadott engem.” Olyan szeretetet kell felépítenünk magunkban ami azt mondja: „Tudom, hogy változnom kell, és akarok is változni. De elhiszem a tényt, hogy Isten minden nap változtat engem, s amíg tart a folyamat, addig sem fogom elutasítani azt, amit Isten úgy döntött, hogy elfogad. Elfogadom igazként önmagam, aki [hitben] már most vagyok, noha tudom, hogy nem mindig leszek ilyen [mint, amilyen valójában vagyok].”

Sokszor, mikor az emberek elutasítják önmagukat, azért teszik, mert képtelenek önmagukat jónak, fejlődőképesnek és igaznak látni. Megbuknak abban, hogy úgy lássák önmagukat, mint ahogy Isten nézi, látja őket – értékes gyermekként, akiket Ő olyannyira szeret.

Ahogy elkezded Isten szemén keresztül látni önmagadat –valaki olyan szemén át, aki szeret és rajong érted – az önmagadról alkotott képed is elkezd megváltozni. S elkezdesz önmagadra nem elutasítottként tekinteni, hanem mint olyan valakire, akit szeretnek, és elfogadnak, olyan valakinek, aki egyedi és gyönyörűséges az Ő szemében.