Hol a mennyország?
Egy vándor, aki a boldogságot és a tökéletességet kereste egész
életében, az útja során eljutott egyszer egy csodálatos völgybe, ahol az
erdő közepén egy kis hegyi tó csillogott. A közeli faluban élő emberek
azt mondták, ez a hely a mennyország kapuja, és ha valaki kitartóan és
jól figyel, akkor itt meghallhatja az angyalok énekét, és egy kis időre
bepillanthat a mennyországba
.
A vándor úgy érezte, mindenképpen át akarja élni ezt az élményt, és
addig fog a tó partján maradni, amíg ez nem sikerül. Letelepedett hát,
és ettől kezdve szinte egész idejét azzal töltötte, hogy megpróbálta
meghallani az angyali éneket, és meglátni a kaput.
Nagyon
figyelt, nagyon koncentrált, de minduntalan megzavarta őt természet
mozgása, a napsütés, a felhők elsuhanó árnyéka, a virágok színe.
Próbálta behunyt szemmel, de akkor is csak a madarak hangja, a szél
zúgása jutott el hozzá, nem az égi ének.
Kitartó volt. Kerek
egy évet töltött el a tó partján, de nem járt sikerrel. Be kellett
látnia, hogy bármennyire is szeretné, nem képes meglátni a
mennyországot. Szomorúan eldöntötte, hogy a következő nap továbbindul.
Az utolsó nap leült a szokott helyére a tóparton, és körülnézett, hogy
elbúcsúzzon a tájtól. Rácsodálkozott a körülötte viruló táj szépségére,
külön-külön megnézte a tarkálló virágokat. Elmélyülten hallgatta a szél
zúgását, a sokszólamú madárdalt, -
– és egyszer csak döbbenten hallotta meg a hangokból összeállva az angyalok énekét.
Ámulva nézett körül, és most már látta mindazt, ami egy éve ott hevert
előtte: a mennyország kapuját. És ahogy a szél fodrozta a tó vizét,
amelyen szikrázott a napfény, ahogy a felhők árnyéka végigsimította a
földet: meglátta magát a mennyországot.
Csak ült,
megrendülten, és hosszan nézte a csodát. Aztán fogta a már
összecsomagolt holmiját, és visszaballagott a faluba. Vett egy kis
földet, és házat épített rá.
Tudta, hogy nem kell tovább vándorolnia. Amit keresett, azt már megtalálta.
( forrás: internet)
Kommentáld!