Húsvéti mese (2)
Megy az úton két lovacska,
szekeret húz szaporán,
fenn a bakon mosolyogva
ül egy szőke kisleány.
Árokparti bokor alól
egy nyuszika integet:
- Álljatok meg, hogy megrakjuk
ezt az üres szekeret.
Csodálkozott a kisleány,
de megállt a fák alatt,
ott, ahol épp friss kedéllyel
csörgedezett egy patak.
A nyuszika így kiáltott:
- Rögtön jövünk, várjatok!
Hozzuk a sok piros tojást,
hisz húsvét van nálatok.
Jött is vagy száz kis nyulacska,
szürke, barna és fehér,
telerakták a szekeret,
minden tojás belefért.
A kisleány örvendezett:
- Ez a húsvét de vidám,
szekerünk is feldíszítem
virágokkal, nyuszikám!
A tojások tetejére
mezei virág terült,
néhány szál a kis lovacskák
sörényére is került.
Feldíszítve állt a szekér.
Indulhatunk, nyuszikám!
- szólt a kislány, s újra szaladt
a két kis ló, szaporán.
Az út mentén ámuldoztak
integető gyerekek.
Egy nyúl ül a kislány mellett,
ilyen csoda, hogy lehet?
Húsvét van ma! - kurjantotta
hirtelen egy kisgyerek,
futott is a szekér után
a zajongó, víg sereg.
A faluban volt nagy öröm,
mert a nyuszi boldogan
kínálta a piros tojást:
- Gyertek, hisz` ma húsvét van!
Sok kis nyuszi díszítette
és festette ezeket,
gyertek hamar, nyújtsátok hát
érte a kis kezeket.
Elfogyott a piros tojás,
de mindenkinek jutott.
Így búcsúzott a nyuszika:
- Jövőre újra hozok!
Kommentáld!