Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55)
Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken
autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú
allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan
elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú
borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból
kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába
fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már
félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.” Húsvét üzenete ez: ha hiszel,
nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és
feltámadt. A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán
kezdet!
Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és
három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?”
(Jób 14:14). Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel
később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és
utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben
látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják
meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27). A zsoltáríró
ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat,
mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek”
(Zsoltárok 17:15). Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!
Kommentáld!