Hosszan hallgatni egy embert - ha nem szeretem - nagyon nehéz. Nagyon kell szeretni valakit ahhoz, hogy azt érezzem: most ő a fontos, nem én. Nem kis áldozat kell ehhez, mert senki sem képes kimondani azt, ami a lelkét nyomja. El van dugva benne tudat alá, és azért másról beszél. Tudod, miért? Mert ő sem képes figyelni, önmagára.
A figyelem, ha valódi, nagyon mélyre tud látni. Lényegében a meditáció nem egyéb, mint figyelem-gyakorlat. Megszüntetem a szétszórtságot, a lelkem nyugtalan, zűrzavaros rezgéseit, és a csendben meglátom a tudattalanom sötét mélyéről ható bajom rejtett okát. Így figyelek másokra is. Igazából ezt hívják léleklátásnak.
Aki szereti a gyerekét, a párját vagy a barátját, tudja, miről beszélek, mert így lát, és így tud figyelni rá - a szív szemével.

 (Müller Péter)

"Sok tétlen, üres napon gyötört a bánat, hogy csak elvesztegetem az időmet. Pedig soha sincs az elvesztegetve, Uram. Te saját kezedbe vetted életem minden pillanatát.
Belerejtőzve a dolgok szívébe, Te csírává táplálod és fejleszted a magot, virággá a bimbót, a virágot pedig gyümölccsé érleled.
Fáradtan, tétlen álomban feküdtem bágyasztó ágyamon, s azt hittem, minden munkám szünetel.
Reggel felébredtem, s azt láttam, hogy kertem tele van virágcsodákkal."

(Rabindranath Tagore: Áldozati énekek - részlet)


"Van egy belső, titokzatos sarjadzás. Olykor évekig meg se mozdul, aztán egyszer váratlanul, néha jelentéktelen körülmények hatására a burokból kirügyezik, és egyszer csak érett gyümölccsel nyújtózik életünkbe az ága, holott észre sem vettük virágba borulását. Ekkor tudjuk meg, hogy kertészei voltunk egy titokzatos fának, anélkül, hogy tudtunk volna róla."

(Gustav Meyrink)

                                     @            

“Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.”

Móricz Zsigmond

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!" / Székely János /

" Aki megtalálta " középpontját" ,messzire sugárzik! Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol. Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak. Ne félj,hogy társtalan maradsz. Szíved adásban van,és megtalálod a veled "egyívásút".Minden az "adó" erején és tisztaságán múlik." " Ha csillagodat követed,életed is megváltozik. Régi szokások,szemléletek és társak is elmaradnak. Mások jönnek helyettük." (Müller Péter )