Te a marketing és a piackutatás mestere vagy, ő pedig a informatikáé. Néhány hónapig együtt fogtok dolgozni. Ne ijedj meg attól, hogy nagyon fiatal. Hidd el, igen tehetséges, két kézzel kapkodtak utána a konkurens cégek. Szerencsére sikerült magunkhoz csábítanom...

Alig fejezte be a főnököm a mondatot, csinos, fiatal lány röppent be az ajtón. Szinte szó szerint, mert olyan légies volt a mozgása, mintha táncolva járt volna.
- Soós Petra, az új informatikusunk és weblapkészítőnk. Ő pedig Szentpéteri Zsolt, a cég marketing vezetője. A jövőben kettőtök munkájától függ a cég sikere - fordult hozzám. - Kérlek, vezesd körbe Petrát, és beszéljétek meg, mikor tudtok nekilátni a munkának. Erőm teljében voltamPetra felém fordult, kíváncsian és tettre készen a szemembe nézett, és akkor éreztem, hogy elvesztem.
Mondhatnám, hogy azért estem bele, mert közeledett az úgynevezett estem, hogy nem kellek senkinek és lassan oda a férfiasságom. De nem mondom, mert erről szó sem volt. Erőm teljében voltam, és tudtam, hogy érdeklem még a nőket. Petra egyszerűen elvarázsolt.

Nem az vonzott benne, hogy nálam jóval fiatalabb volt (na jó, ez azért kicsit mégis szerepet játszott), hanem sokkal inkább az, hogy szabadabban, vagányabban élt, mint én. Ez a szertelenségnek tűnő életvitel és a természetes szépsége olyan nővé tette, akivel még soha nem volt dolgom.

A fiam révén jól ismertem a fiatalokat - fiúk, lányok egyaránt gyakran megfordultak nálunk, Gábor szívesen hozta haza a barátait, és láttam rajtuk, hogy ők is szívesen jönnek. Szóval, ismertem jó néhány barátnőjét, szerelmét, de egyikük sem fogott meg különösebben. (Tudom, szerencsére.)

De ez a lány más volt. Látszott rajta, hogy veszi a küldött jeleket, és egyáltalán nincs ellenére, hogy a közelében vagyok. Eleinte mindez csak kimondatlan játék volt közöttünk, egyikünk sem beszélt róla, inkább a közös feladatra koncentráltunk. Jó munkaerő volt, kiváló művészi érzékkel és hatalmas számítógépes tudással esett neki a weblapkészítésnek.



Újszerű, fiatalos aspektusból közelítette meg a témát, a klasszikus, hagyományos elemeket (amihez azért ragaszkodott a cégvezetőnk) olyan ügyesen ötvözte a modern, trendi látvánnyal, hogy egészen fantasztikus lett az eredmény. Csak idő kérdése volt, mikor lobban lángra a szikraAmikor kicsit pihentünk - vagyis nem a munkára összpontosítottunk -, kölcsönösen oktattuk egymást. Petra bevezetett a számítógépes trükkök és programozás rejtelmeibe (persze nem profi, csak haladó szinten), én pedig a marketinges munka fogásait tanítgattam neki.

Az a bizonyos szikra, ami kezdettől fogva ott volt körülöttünk, akkor izzott tűzzé, amikor kétnapos csapatépítő tréningre mentünk. Cégünknél hagyomány volt, hogy tavasz végén a vezetők és a közvetlen kollégák elmennek wellnesshétvégére egy általunk már bejáratott helyre. Csapatépítésnek hívtuk, de tulajdonképpen jutalomhétvége volt, teljes körű ellátással a gasztronómiai élvezetektől az élményfürdőn át a borospince teszteléséig - férj- és feleségmentesen.