Helga 23 évesen ismerte meg a szerelmet. Jól nevelt, jó családban élő,
rendes lány volt. Dolgozott, tanult és soha nem volt vele semmi
probléma. Szinte átlagos lány volt.
De nem annak a férfinak, aki beleszeretett. Andor másnak látta őt, egy
istennőnek. Neki az is volt. A nagy Ő. Már az elején tudták, hogy ők
egymásnak lettek teremtve.
Lángoltak egymás társaságában, biztosan tudták, hogy ők együtt öregednek
majd meg. De ahogy a mondás tartja, ember tervez, Isten végez. Itt is
ez történt.
Helga és Andor már két éve voltak együtt, amikor a lány bejelentette,
hogy kisbabát vár. Nagyon örültek a szerelmesek. Sokat dolgoztak, hogy
megvalósítsák álmaikat, és hogy a baba érkezésére készen legyen az ő
családi fészkük.
Helga a kilencedik hónapban volt, amikor abbahagyta a munkáját. Könyvelő
volt. Várandóssága rendben zajlott, fiatal, erős és nem utolsó sorban
gyönyörű volt. Kiteljesedni látszott nőiessége.
Andor imádta, ahogy hullámzik Helga hasa, ahogy mellei megduzzadva
várták a baba érkezését, ahogy ringatta formás csípőjét. Igazából
mindent imádott a kedvesében. Nem volt nála boldogabb ember.
Addig a percig, amíg a sorsnak nevezett kegyetlenség le nem csapott. Egy
szempillantás alatt elvette Andortól a kedvesét, az újszülött fiát és
ezzel az egész életét.
A szülés során komplikáció lépett fel, és az orvosok bárhogy próbálták megmenteni őket, nem sikerült.
Andor magán kívül ordított, sírt, összeomlott. Nem értette, miért tette vele ezt az élet, hiszen sosem bántott senkit.
Igazán jóemberként élt.
A férfi hónapokig küzdött a depresszióval, a feldolgozhatatlan
tragédiával. De végül legyőzte őt. Öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt
írta, hogy a családja már várja, mennie kell.
Ma már együtt vannak, valahol...
Kommentáld!