Örömünk forrása
„Örüljenek
és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik
szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!”
Zsoltár 70,5
Az
egyik kedves növényem, virágom a napraforgó. Ha elborul az ég, ha csak
alig látszik, hogy merre jár a nap az útján, ő akkor is követi. Reggel
keletre néz, este nyugat felé hajtja álomra a fejét. A napraforgó a
legpozitívabb élőlény az egész világon, mert mindig a meleg, érlelő
sugarakra figyel, mindig feléjük fordul, ezért egész élete tele van
fénnyel, meleg napsütéssel.
A keresztyén élet örvendező, örömet
hozó, örömmel teli élet. Ennek az örömnek forrása Isten maga. Öröm
Istenben lenni, öröm Istent keresni, öröm Isten szabadítására várni.
Reggel Isten szava jelenti a lelki békét, az útmutatást; este az ima
közelsége ad megnyugvást. Az a legjobb az Isten keresésében, hogy még
megtalálható, még segítségül hívható. Aki erre vállalkozik, a
legbiztosabb dologra vállalkozik, mert Ő nem rejtőzik el, sőt. Előbb
szeretett, előbb keresett, mint mi Őt. Ezért megéri várni Rá. Bármilyen
felhő borítsa is addig életünk egét, fénye legyen bármilyen halvány is, a
sötétség bárhogy próbálja is elnyomni azt, mi biztosak lehetünk abban,
hogy amiképpen az éjre reggel jön, úgy fog megérkezni hozzánk az Isten
szabadítása!
Kommentáld!