Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?”
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a
Elmélkedés:
Igazságosság és irigység
A mai evangéliumban az egyik legismertebb bibliai példabeszédet hallottuk.
Türelmesen végighallgatjuk, hogy a gazda a nap különböző óráiban
munkásokat fogad fel, és magunkban helyeseljük eljárását. Milyen jó, hogy
munkát ad az embereknek, akik így gondoskodni tudnak családjukról. Amikor
azonban a fizetésre kerül sor, akkor nem csak egyes munkások háborodnak
fel, hanem bizonyára a mi adrenalin szintünk is megugrik, felmegy a
vérnyomásunk, s ha nem a templomban volnánk, talán hangosan fel is
kiáltanánk: „Micsoda igazságtalanság!” Valóban, emberi igazságérzetünket
sérti a történet lezárása. Emberileg nézve több fizetést érdemelnének
azok, akik egész nap fárasztó munkával dolgoztak, mint azok, akik
kevesebbet dolgoztak. Minden embertől elvárható, hogy cselekedetei
igazságosak legyenek. Az igazságosság elve pedig azt jelenti, hogy
mindenkinek azt adjuk, ami neki jár, tehát a többet dolgozó embernek több
fizetség járna. A törtnetben a gazda Istent jelképezi, s rögtön felmerül a
kérdés bennünk: Akkor tehát Isten igazságtalan az emberekkel?
Mielőtt azonban megnéznénk, hogy Isten mégiscsak igazságos, ráadásul más
erények is kiegészítik igazságosságát, térjünk még egy kicsit vissza a mi
emberi igazságérzetünkhöz! Jézus ugyanis több olyan példabeszédet is
mondott, amelyeknek a csattanója, a lezárása szintén erősen provokál
bennünket. Az nem sérti az igazságérzetünket, amikor a mindenét eltékozló
fiút apja örömmel fogadja és nagy ünnepséget rendez számára? A fiú
helyében nem sértené, de a bátyja helyében igen. Az nem sérti az
igazságérzetünket, amikor a bárány a pásztor otthagyja az egész nyájat,
hogy az egyetlen elveszett után menjen, s ezzel bizonyára veszélynek teszi
ki a többit magára hagyván őket? Ha én volnék az egyetlen elveszett, nem
sértené, de ha kilencvenkilenc között lennék, akkor sértené. Úgy tűnik,
hogy minden csak nézőpont kérdése. A mai példabeszédben a kevesebbet
dolgozók nem háborodnak fel, hanem csak a kora reggel óta dolgozók
méltatlankodnak. Mi is csak akkor tartanánk igazságtalannak a történteket,
ha az egész nap dolgozók között lennénk, ha viszont a délután munkába
állók lennénk, akkor csendben meghúznánk magunkat, és örülnénk, hogy
milyen jól jártunk.
Tudom, hogy egyesek még mindig azt hajtogatják magukban, hogy igenis
igazságtalan volt a szőlősgazda. Rendben, nézzük meg, hogy valóban így
van-e? Ha szóba jöhet az igazságtalanság, akkor nyilvánvalóan csak azokkal
szemben, akik reggel óta dolgoztak. A történet azzal kezdődött hogy a
szőlőskert gazdája reggel megegyezik a munkásokkal, hogy a napi bérük egy
dénár lesz. Este megkapták a megígért, a közösen elfogadott bért? Igen,
hiánytalanul megkapták. Pontosan annyit kaptak, amennyiben megegyeztek, s
erre figyelmezteti is őket a gazda. Akkor hol van itt az igazságtalanság?
Nem igazságtalanság van itt a gazda részéről, hanem irigység a munkások
részéről, akik irigyelték a többieket, hogy ők kevesebb munkáért is
ugyanannyi bért kaptak. Tehát nem az Isten igazságtalan, hanem az ember
irigy! Ha összehasonlítjuk a többiekkel őket, akkor azt mondhatnánk, hogy
nem érdemelték meg. De miért ne lehetne hozzájuk nagylelkű? A többet
dolgozókkal a gazda igazságos volt, hiszen pontosan megkapták bérüket, a
többiekhez pedig nagylelkű volt.
Jézus példabeszéde az igazságos és nagylelkű Istenről szól, aki meghív
minket szolgálatára. A bér, a fizetség, a jutalom, amit Isten felkínál
mindenki számára az üdvösség, az örök élet. A fizetség mindenki számára
ugyanaz. Isten nem tesz különbséget az emberek között, mindenki számára
ugyanazt szeretné adni. Ha engedelmes szolgáiként élünk, számíthatunk erre
a jutalomra. De irigység ne legyen bennünk! Inkább Istenhez hasonlóan mi
is legyünk nagylelkűek! Mert legyünk őszinték magunkhoz: sok-sok bűnünk
miatt megérdemeljük az egy dénárt, az üdvösséget, az örök életet? Aligha.
Ha Isten csak igazságos volna, akkor mi büntetést érdemelnénk. De Isten
nem csak igazságos, hanem irgalmas is! Ha elnyerjük az örök életet, az nem
a mi érdemeinknek, hanem Isten nagylelkűségének köszönhető!
© Horváth István Sándor
Kommentáld!