IMA A SZENT SZELLEM KIÁRADÁSÁÉRT

Az Istennek és a Báránynak királyi trónjától örök élet
vizének tiszta folyója árad, mely ragyogó, mint a kristály.
Én ebbõl a vízbõl iszom, ezért soha örökké meg nem szomjazom.
Én beteljesedem az élet vizével, így a bensõmbõl élõ
víznek folyamai ömlenek elõ. (J e l. 22,1. J án. 4,14. 7,38.)
Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék. Én a
szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
(J án. 7,37. J e l. 21,6.)
Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét
ingyen. (J e l. 22,17.)
Mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek
nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek
pénz nélkül és ingyen. (Ésa. 55,1.)
Hálát adok Neked Atyám, hogy megitatod a szomjú lelkeket,
és minden éhezõt megelégítesz. (J e r. 31,25.)
Így szól az Úr Isten: Ímé, újat cselekszem; most készül,
a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket,
hogy választott népemnek inni adjak. (Ésa. 43,19–20.)
És lészen az utolsó napokban — ezt mondja az Isten —
kitöltök az én Szellemembõl minden testre: és prófétálnak
a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak,
és a ti véneitek álmokat álmodnak. (Cs e l. 2,17.)
Atyám, kérlek Téged a Te Igéd szerint, hogy töltsd ki a Te
Szellemedet minden testre. (Cs e l. 2,17.)
Kérem a szent esõt a kései esõ idején! Imámra az Úr villámlást
szerez, és zápor esõt ad, és füvet a mezõn. (Zak. 10,1.)
Örvendezek és vigadok Tebenned, mert megadod nékem az
esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullatsz nékem.
(J óe l 2,23.)
Köszönöm Atyám, hogy adsz reám áldást, és bocsátod
az esõt idejében; áldott esõk lesznek. (Ezék. 34,26.)
Szakaszd meg az egeket és szállj alá, hogy nevedet megjelentsd,
hogy cselekedj hatalmas dolgokat, erõs kézzel
és kinyújtott karral, jeleket és csodákat, amelyeket minden
szem meglát. (Ésa. 64,1–2. 5Móz. 7,19. 21.)
Köszönöm Atyám, hogy megnyitod nekem az egek csatornáit,
és reám árasztod az áldást bõségesen. (Mal. 3,10.)
A lelkem olyan lesz, mint a megöntözött kert, mert Te így
szólsz Uram: A papok lelkét megelégítem kenettel, és az én
népem eltelik javaimmal. (J e r. 31,12. 14.)
Hálát adok Neked, mert bõ záport hintesz a te örökségedre,
s a lankadót megújítod. Ahogy kibocsátod a Te Szellemedet,
megújulok; újjá teszed a földnek színét. (Zs olt. 68,9. 104,30.)
Köszönöm Neked, hogy kiöntetik rám a Szellem a magasból,
és a puszta termõfölddé lesz, és a termõföld erdõnek
tûnik. (Ésa. 32,15.)
Az Úrban bízom, ezért olyanná leszek, mint a víz mellé ültetett
fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem félek,
ha hõség következik, és leveleim zöldek maradnak; és a
száraz esztendõben nem rettegek, sem a gyümölcsözéstõl
meg nem szûnöm. (J e r. 17,7–8.)
A Te beszéded, amely szádból kimegy, nem tér Hozzád üresen,
hanem megcselekszi, amit akarsz, és áldott lesz, és megtermi
gyümölcsét ott, ahová küldöd. Mert a Te Igéd olyan,
mint az esõ, mely leszáll az égbõl, megöntözi a földet, és
termõvé, gyümölcsözõvé teszi azt; magot ád a magvetõnek
és kenyeret az éhezõnek. (Ésa. 55,10–11.)
Hálát adok Neked Uram, mert vizet öntesz a szomjúhozóra,
és folyóvizeket a szárazra; kiöntöd Szellemedet az én magomra
és áldásaidat az én csemetéimre, és kegyelmedbõl
növekednek, mint fûzfák vizek folyásainál. (Ésa. 44,3–4.)
És ímé, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét, és felruháztattok
mennyei erõvel. (Luk. 24,49.)
Vesztek erõt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok:
és lesztek nékem tanúim a földnek mind végsõ határáig.
(Cs e l. 1,8.)
Köszönöm Atyám, hogy mindazok, akik keresnek Téged,
a Te kegyelmedbõl megújulnak az újjászületés fürdõje
és a Szent Szellem megújítása által. (Tit. 3,5.)
Hálát adok Neked Atyám, hogy asztalt terítesz nekem az én
ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van
a poharam. (Zs olt. 23,5.)
És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a
halmok tejjel folynak, és minden meder bõ vízzel ömledez,
és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a völgyeket.
(J óe l 3,18.)
Hálát adok Neked mennyei Atyám, mert a nyomorultakat
és szegényeket, kik vizet keresnek, Te, a Mindenség Ura,
meghallgatod, és nem hagyod el õket. Kopasz hegyeken
folyókat nyitsz és a rónák közepén forrásokat; a pusztát
vizek tavává teszed és az aszú földet vizeknek forrásaivá.
(Ésa. 41,17–18.)