„Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves." Jn. 15,1
Mennyei édes Atyám! Alázattal szólítalak meg téged e tavaszi reggelen: hadd tárjam eléd szívem és lelkem kéréseit!
A földi ember reád bízza mindenét, amije
csak van. Kezedben tartod az egész világ sorsát, az emberi élet
alakulását, születéstől halálig, és azon túl. Esztendőről esztendőre a
földbe hullajtott termés magjaival együtt elvetem a lélek földjébe azon
reményemet, hogy te gondviselő Isten, mindig látod szükségeimet,
nyomorúságaimat. Te gondoskodsz a mindennapi kenyérről. Te adsz erőt,
hogy a befektetett munkát becsülettel, tisztességgel elvégezzem. Te adsz
reményt, hogy ebben az évben is bő termést arathatok, és a munkám nem
lesz hiábavaló.
Jó Atyám, az utóbbi idők jelei
nyugtalanná tesznek engem: egyre több az árvíz-sújtott terület, a
katasztrófák száma növekedik. Aggodalmaskodom, hogy mikor fogja az én
házamat, földemet is semmivé tenni a megállíthatatlan víztömeg. Csak
abban bízom, hogy szereteted nem nézi bűneimet, és ítélő kezeiddel nem
sújtod ezt a települést, hanem megóvsz engem a katasztrófától. Ó, add,
kegyes Isten, hogy békében maradjak, és ne „sírva arassak", ahogy igéd
mondja. Nem kérek sokat tőled, csak annyit, amire szükségem van a
mindennapi léthez. „A mi kezünknek munkáját tedd állandóvá bennünk".
Ámen
Forrás: Reformtus Imádságoskönyv
Kommentáld!