Az iskolánk minden évben tart egy jótékonysági napot, amikor az összes
osztálynak kell választania valamit, amivel jót tesz a közösségnek,
például egy napra kisegítünk egy ételosztáson, beállunk szemetet szedni
vagy elmegyünk egy idősek otthonába segédkezni. A mi osztályunk idén
előrukkolt egy egészen egyedi, kreatív ötlettel: azt találtuk ki, hogy
kiállunk párosával a város különböző forgalmasabb pontjaira, a kezünkben
egy "free hugs" vagyis "ingyen ölelés" feliratú táblával, hátha fel
tudjuk dobni egy kicsit az arra járó emberek napját.
Mi magunk
lepődtünk meg legjobban az eredményen: bár az emberek először furcsán
néztek ránk, kicsit talán gyanakodva is, de miután az integetésünkre
egy-két bátrabb ember odamerészkedett hozzánk, és mi megöleltük őket,
elkezdtek egyre többen odajönni hozzánk egy ingyen ölelésért.
Voltak
egészen kicsik is, a szüleikkel, de akadtak fiatalok, sőt, idős emberek
is. Hihetetlen érzés volt, mennyi szeretetet lehet átadni egyetlen
öleléssel egy teljesen idegen embernek, akivel pár másodpercig osztozunk
egy ilyen meghitt pillanaton, aztán ő folytatja tovább a saját útját,
de már láthatóan sokkal könnyedebben, vidámabban. Voltak, akik
kinevettek minket, messziről méricskélték a történteket, de mi nem
bántuk, kitartottunk, és végül olyan jó érzésekkel és élményekkel
indultunk haza, amikre még nagyon sokáig emlékezni fogunk. Az
osztálytársaimnak is hasonlóan szép élmény volt ez a nap, én pedig azóta
mindig mosolygok magamban, ha azon a környéken járok.
Kommentáld!