„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?...” (Ézsaiás 40:26)
G. K. Chesterton írta: „A világból nem hiányoznak a csodák, csak
mi vagyunk érzéketlenek rájuk”. Azt mondják, hogy ha a Föld olyan kicsi
volna, mint a Hold, akkor a gravitációja nem lenne akkora, mint
amekkorára szükségünk van. Másrészt viszont, ha akkora lenne, mint a
Jupiter, akkor az óriási gravitáció csaknem lehetetlenné tenné az emberi
mozgást. Ha olyan közel lenne a Naphoz, mint a Vénusz, akkor a hőség
elviselhetetlen lenne; ha olyan távol lennénk, mint a Mars, akkor
éjjelente mindenütt hó és jég lenne. Ha az óceánok csak feleekkorák
lennének, akkor a jelenlegi csapadékmennyiségnek csak a 25%-át kapnánk;
ha a területük csak a mostani terület 1/8-ával lenne nagyobb¸ a csapadék
400%-kal nőne, és az egész földet egy óriási lakhatatlan mocsárrá
változtatná. A víz 0 °C-on megfagy. De ha az óceánok is e törvény
szerint működnének, a sarki területek olvadásának egyensúlya felborulna,
és mindannyian jégbe zárva végeznénk. Ennek megelőzésére Isten sót tett
a tengervizekbe, hogy fagyáspontjukat megváltoztassa. Mindezt egyetlen
napi munkával végezte el!
A zsoltáros ezt írja: „Milyen nagy
alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad… Éneklek az
Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek”
(Zsoltárok 104:24-33). Ha Isten keze munkája nem késztet dicsőítésére,
és arra, hogy még jobban meg akard őt ismerni, akkor mi fog? John Stott
mondta: „A legnagyobb hivatkozási alapunk nemességünkre az, hogy úgy
vagyunk teremtve, hogy képesek legyünk megismerni Istent, személyes
kapcsolatban lenni vele, képesek legyünk szeretni és dicsőíteni Őt.
Valóban, akkor vagyunk igazán emberek, ha térden állunk Teremtőnk előtt.
Kommentáld!