Isten elhelyezi, az ember megtalálja.
Mindenki szemei tereád vigyáznak és te idejében megadod eledelöket.
145. zsoltár 15.
Figyeld meg: az állat nem dolgozik a táplálékáért, hanem csak teszi
mindegyik a maga dolgát, aztán keresi és megtalálja eledelét. A madár
repül, énekel, fészket rak, fiókát költ. Ez a dolga, de nem ez táplálja.
Az ökör szánt, a ló húz, a tehén tejet, sajtot ad, a juh gyapjut. Ez a
dolguk, de nem ebből élnek. Hanem táplálja őket a fű, melyet a föld
sarjaszt Isten kegyelméből.
Ugyanígy az embernek is dolgoznia kell,
de ne feledje, hogy nem a maga munkája, hanem Más-Valaki tartja el,
tudniillik Isten áldása. Ha úgy látszik is, hogy tulajdon munkája
táplálja, - mert hiszen Isten munka nélkül semmit sem ad - mégis az
Isten táplál ja. A madár is, jóllehet nem vet s nem arat, mégis
éhenpusztulna, ha nem járna eledele után. De hogy eledelét meg is talál
ja, az már nem az ő munkája, hanem az Isten jósága. Hiszen k i helyezte
oda azt az eledelt, hogy a madár találjon? Mert ahova Isten nem tett,
ott senki se találhat, még ha holtra dolgozná s keresné is magát. Ez
csak szemmel-látható s kézzel-fogható?! S mégsem hisszük. Pedig ahol
Isten megtartó kegyelme nem őrködik, ott semmi se marad, még ha százezer
lakattal őriznék is. Odalenne minden s mi azt se tudnánk hova lett.
Kommentáld!