„…ő gondot visel rád…” (Zsoltárok 55:23)
Gladys Aylward, aki több mint ötven évvel ezelőtt misszionárius
volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták
Juncsenget. Egyetlen segítővel száz árva gyereket vezetett át a hegyeken
a szabad Kína felé. Az út során megragadta a félelem. Egy átvirrasztott
éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy
eljussanak a biztonságba. Egy tizenhárom éves lány emlékeztette őt
kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. „De én nem
vagyok Mózes” – sóhajtott Gladys kétségbeesetten. „Persze, hogy nem
vagy,” – mondta a lány – „de Isten még mindig Isten!” Amikor Gladys az
árvákkal végül átjutott, újból bebizonyosodott, hogy nem számít,
mennyire alkalmatlannak érzed magad, Isten még mindig Isten, és még
mindig bízhatunk Benne.
Néha Isten lecsendesíti a tengert, máskor engedi, hogy a vihar
kitombolja magát, és minket csendesít le. Akár így, akár úgy, Ő megőriz
és átvisz rajta minket. Mindig van választásunk: vagy átadjuk a terhet
Istennek, vagy megpróbáljuk magunk cipelni. Hogyan gondoskodik rólunk
Isten? Egyszerre csak egy napig. Emlékszel az izráelitákra a pusztában?
Táplálásukra Isten naponta mannát küldött az égből. Figyeld csak meg,
hogyan működött ez: családtagjaid száma határozta meg a kapott manna
mennyiségét – se többet, se kevesebbet nem kaphattál. Továbbá Isten csak
annyi mannát engedett gyűjteni, amennyi egy napra elég, ha megpróbáltál
többet felhalmozni, rádrohadt. Érted a lényeget? Tehát bízz ma
Istenben, és hagyd a holnapot az Ő kezében! „Vesd az Úrra terhedet, és ő
gondot visel rád!”/FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!