„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)
Ruth béresként dolgozott a földeken, amikor Boáz feleségül
választotta. Elizeus éppen szántott, amikor Illés felfogadta maga mellé.
Péter, Jakab és János halásztak, amikor Jézus elhívta őket
tanítványainak. Isten olyan embereket hív el, akik már bizonyították,
hogy nem ijednek meg a munkától. Jézus sohasem hívott el lusta
embereket, sem olyanokat, akik csak üldögéltek a nagy áttörésre várva.
Isten szemében nincs alantas munka, csak alantas magatartás. Akár
gondnok vagy, akár ügyvezető igazgató, ugyanazt várja el tőled, mert „…a
sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek
bizonyuljon” (1Korinthus 4:2). Isten csak akkor fog többet bízni rád, ha
már bizonyítottál azzal, amid van. A Biblia azt mondja: „Aki lustán
dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít”
(Példabeszédek 10:4). „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas
lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). „Ha látsz ügyesen dolgozó
embert, az a királyok szolgálatába fog állani…” (Példabeszédek 22:29). A
munkát épp olyan biztosan követi az áldás, ahogy a vetést az aratás.
„Áldást parancsol az Úr… kezed minden munkájára…” (5Mózes 28:8 NKJV).
Isten megáldja az álmokat, de nem az álmodozókat. Fel kell kelned, és
dolgoznod kell! „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden
kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). Amikor Isten
megteremtette Ádámot, munkát adott neki, mert a termelékenység lényeges
az önbecsülésünkhöz.
Kommentáld!