„…fölemelte tekintetét Ábrahám…” (1Mózes 22:4)
A Biblia háromszor írja, hogy „…fölemelte tekintetét Ábrahám…”.
Ez a három alkalom Istennel járásod három szakaszát jelképezi. 1)
Amikor Isten kijelenti magát neked. „Azután megjelent neki az Úr Mamré
tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott.
Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint
meglátta őket… földre borult, és így szólt: Uram, ha megnyertem
jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!” (1Mózes 18:1-3). Az
életedben el kell jönnie egy pillanatnak, amikor találkozol Istennel, a
lábai elé esel, és így szólsz: „Szükségem van rád, ne menj el
mellettem!” 2) Amikor Isten megmutatja neked a helyes irányt.
„…fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet [az
áldozatbemutatás helyét]…” (1Mózes 22:4). Isten arra szólította fel őt,
hogy áldozza fel fiát, Izsákot, akit annyira szeretett. Tőled mit kér ma
Isten? Mondj igent, és sohasem fogod megbánni. 3) Amikor Isten
csodálatos módon gondoskodik rólad. „…Akkor fölemelte Ábrahám a
tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva
fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl
égőáldozatul a fia helyett” (1Mózes 22:13). Figyeld meg: Ábrahám nem
akkor nevezte Istent „Jahve Jire”-nek, amikor a kos hirtelen felbukkant.
Nem, Ábrahám még azelőtt mondta: „Isten majd gondoskodik…” (1Mózes
22:8), hogy a kost meglátta volna, még azelőtt, hogy elérték volna az
áldozat bemutatásának helyét. A hit kijelenti: „Mielőtt még szükségben
lennék, Isten már készenlétbe helyezte az isteni ellátmányt”. Jegyezd
meg, mit mondott Ábrahám: „…Az Úr hegyén a gondviselés” (1Mózes 22:14).
Ha ott vagy, ahol Isten akarja, hogy legyél, be fogja tölteni minden
szükségedet.
Kommentáld!