„…Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani… De ha nem tenné is…” (Dániel 3:17-18 NIV)
Bár a tüzes kemencével néztek szembe, a három héber ifjú
visszautasította a hitükre és viselkedésükre vonatkozó kompromisszumot.
Azt mondták a királynak: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki
tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a
te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy
mi a te isteneidet nem tiszteljük…” Ezek a szavak: „De ha nem tenné is”
hitüket egy magasabb szintre emelték. Tudták, hogy Isten meg tudná
akadályozni, de azt nem tudták, hogy mi Isten terve erre az esetre. Ám
inkább meghaltak volna, mint hogy megtagadják Őt, vagy csalódást
okozzanak Neki. Értsd meg ezt: Isten kivihet ebből a helyzetből, vagy
átvihet rajta. Ha tovább benne hagy, mint ameddig maradni szeretnél,
olyankor fejleszti ki benned – az izzó hitet.
Az izzó hit a kétségek halála, az izzó hit nem ismer lehetetlent.
Áthatol a fenyegető felhőkön és megragadja Őt, akié minden hatalom
mennyen és földön. Elviselhetővé teszi a körülményeket és reménytelivé a
jövőt. Az izzó hit elhiszi, hogy még ha tűzön kell is átmenned, Isten
is végigmegy rajta veled együtt. Hallgasd csak a pogány király szavait,
aki látta, hogy ez történt: „…négy férfit látok szabadon járni a tűzben,
és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint
valami isten” (Dániel 3:25). Az izzó hit által ugyanolyan szabad leszel a
megpróbáltatások tüzében, mint amikor idekint vagy. Sőt, ha a barátaid
látják ott veled az Urat, ez meg fogja győzni őket, úgy, mint semmi más.
Kommentáld!