Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az
igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha
ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt,
és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez
elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és
nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem
van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha
másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni,
amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az
Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek,
hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a
nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,6-14

Jézus mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele után az egyház élete az
apostolok tanúságtételével kezdődik el. Nagy meggyőződéssel kezdik el
hirdetni, hogy Jézus feltámadt a halálból, Őbenne Isten mindenki számára
felkínálja az üdvösséget, és Ő az út, az igazság és az élet. Aki Krisztus
útjára lép, az rálép a megtérés útjára, arra az útra, amely az atyai
házba, az örök életre vezet. Én vagyok az út, az igazság és az élet-
tanítja Jézus a mai evangéliumi rész szerint. Az Egyháznak napjainkban is
az a feladata, hogy rámutasson Krisztusra, mint az egyedüli útra, aki
által az Atyához juthatunk. Ugyanakkor felelős az igazságért, amelyet
Isten Krisztusban ragyogtat fel minden ember számára. És hirdetni kell,
hogy az életet és az élet boldogságát minden ember Krisztusban találhatja
meg.
© Horváth István Sándor