HATÁROZOTT BIBLIAI ÍGÉRET

Jézus Krisztus újbóli eljövetelének reménysége és várása nemcsak hitbuzgó keresztényeknek az eszméje, hanem egyértelmű, sokszor megismételt, isteni ígéret a Bibliában.

Az Írások szerint Isten Fiának először emberként, isteni hatalmát letéve kellett eljönnie Földünkre, másodszor azonban isteni hatalommal és dicsőséggel jelenik meg, egy végső igazságszolgáltatásra és szabadításra, Isten országa hatalomátvételére.

Jézus maga is igen világos kijelentéseket tett erről első eljövetelekor. Néhány példa:

Kajafás főpapnak és az egész ítélkező főtanácsnak mondotta, szokása szerint „az ember Fiának”¹ nevezve magát: „Meglátjátok majd az ember Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljönni az ég felhőivel.” (Márk 14,62)

Tanítványait pedig így vigasztalta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek... elmegyek... és ismét eljövök, hogy magamhoz vegyelek titeket... Ti azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, s örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket.” (János 14,1–3; 16,22)

A MEGVÁLTÁS CSAK EZZEL LESZ TELJESSÉ

Jézus visszajövetele azért is szükségszerű, mert a megváltás munkája csak általa lesz teljessé. A haláltól és a bűn minden következményétől való végső és teljes szabadítás kapcsolódik hozzá. A Biblia szerint ugyanis Jézus második eljövetelekor, illetve azt követően történnek a következő események:

• az utolsó ítélet,
• a megváltottak szabadulása a halál fogságából (az ún. első feltámadáskor),
• az egész földi történelem kiértékelése a megváltottakkal együtt (az ún. millennium, az ezeréves időszak folyamán),
• a megváltás kegyelmét visszautasítók ítéletének meghirdetése és annak végrehajtása (az ún. második feltámadás idején, a „második halál” által),
• a Föld újjáteremtése eredeti, bűneset előtti állapotában, és örökségül adása az emberiség megváltott, megmentett maradékának.

Ezért a keresztény hit döntő része a Jézus visszajövetelében való reménység. Ez tükröződik Pál apostol alábbi kijelentésében is, amely tömören összefoglalja, hogy mit tartalmaz az evangélium, a jó hír, melyet a keresztények vallanak és hirdetnek:

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy... mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon, várván ama boldog reménységet... a megtartó Jézus Krisztus dicsősége megjelenését.” (Titus 2,11–13)

Boldog örök élet?

„Boldog reménység”-nek nevezi az előbb idézett ige Jézus eljövetelét. De sokan – még a hitvalló keresztények közül is – félelemmel vegyes bizonytalansággal és gyanakvással viszonyulnak az örök élet eszméjéhez. „Ki akar örökké élni? Nem vágyom egy ismeretlen, unalmas, rózsaszínű mennyországba” – mondja sok vallástalan és vallásos ember. A bibliai kijelentések ismerete híján teljesen érthetőek ezek az aggodalmak.

Nem mintha a Bibliában részletes leírások volnának az új Földről és az örök életről. Ellenkezőleg, inkább csak nagyon rövid, tömör kijelentések találhatók a Szentírásban. Ezek azt érzékeltetik, hogy az emberi fogalmak és kifejezések elégtelenek ahhoz, hogy Isten többet nyilatkoztasson ki minderről. Ugyanakkor e kijelentések mégis, rövidségük mellett is eloszlatják mindazokat a félelmeket és aggodalmakat, amelyek az ember fejében megfordulhatnak: ilyenek pl. a munka, feladat nélküli, az ember számára idegen, örömtelen, talán pusztán valamiféle szent énekek énekléséből álló örök élet elképzelése.

Néhány bibliai ígéretet szó szerint is idézünk:

„De új eget és földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2Péter 3,13)

„Ezután láttam új eget és új földet... És Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És mondta az, aki a királyiszékben ül: Ímé, mindent újjá teszek... Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” (Jelenések 21,1. 4–5. 7)

Gondoljuk meg: ha létezik megoldása az életcél nagy kérdésének, akkor az csakis egy valódi élet és az igazi boldogság elnyerése lehet, mégpedig nem mulandó ajándékként. Mert az emberi lét egyáltalán nem megoldott a jelenlegi életben, és nem megoldott a halállal sem. Az emberi életnek csak akkor van értelme, ha beteljesülhet egy tökéletes, örök életben.

Az alábbi sorok az „új Földről” szóló bibliai kijelentések tartalmát összegzik:

„Az újjáteremtett Föld lesz a megváltottak végső otthona... Közösség a szent lényekkel. [Istennel, az Ő angyalaival, a világmindenség bűntől szabad, értelmes teremtményeivel, a megváltott emberekkel.] Minden képesség, minden tehetség fejlődik, növekszik. A tudás bővülése nem fárasztja az elmét. A világegyetem minden kincse tanulmányozásra tárul fel... Az örökkévalóság folyamán Istenről és Krisztusról csak még gazdagabb és még nagyobb kinyilatkoztatásokat nyernek a megváltottak, s amint tudásuk növekszik, úgy növekszik szeretetük, tiszteletük és boldogságuk... Az egész nagy, teremtett mindenségben összhang és öröm uralkodik. Az atomtól a legnagyobb égitestig minden élő és élettelen tökéletes szépséggel és örömmel hirdeti, hogy »Isten a szeretet«.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 1888)

Azokhoz, akik ezt az új Földet öröklik, így szól majd Jézus:

„Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté 25,21)

A NAGY ESEMÉNY BIBLIAI BEMUTATÁSA

De vajon hogyan lehet elképzelni Jézus visszajövetelét, amely a fentiek szerint egy nagy „törésvonal” lesz a jelenlegi emberi élet és történelem, valamint egy új világ és korszak között?

A XVIII. század vége óta mély nyomot hagyott a keresztények gondolkodásában az az irányzat, amely lehetetlennek vélte és mítosznak² tekintette mindazokat a bibliai kijelentéseket vagy ígéreteket, amelyek megmagyarázhatatlanok vagy elképzelhetetlenek jelenlegi emberi tudásunk és tapasztalásunk alapján. Ezért Jézus eljöveteléről is sokan gondolkodnak úgy, hogy azon nem egy látható eseményt kell érteni, hanem a világ mintegy „felnő” Krisztushoz egy lelki, vallási fejlődés révén, és így egyszer csak megvalósul a világban a keresztény eszmék uralomra jutása, s ezáltal „jelenik meg, tér vissza” Krisztus. A bibliai leírások azonban egyértelműen kézzelfogható, monumentális, minden akkor élő ember számára érzékelhető eseményként szólnak Jézus megjelenéséről:

„Isten... jön. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a Föld. Ragyogása, mint a Napé... Megáll és méregeti a Földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok... A Nap és a Hold megállnak helyükön.” (Habakuk 3,3–4. 6. 11)

„Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Máté 24,27)

„Ímé, eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt.” (Jelenések 1,7)

Tudhatunk-e valamit Jézus visszajövetelének idejéről?

A pontos dátumról nincs kijelentés, és nem lesz ezután sem, mert maga Jézus határozottan leszögezte:

„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, csak az én Atyám egyedül.” (Máté 24,36)