Testvéri szeretet
Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsony este, amikor
kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a
csillogó-villogó új kocsi körül.
- Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
- A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
- Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és
magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak.. Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja,
hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác
mondott, tetőtől talpig megrázta.
- Bárcsak-folytatta a gyermek - én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
- Elvigyelek egy körre?
- Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
- Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta
mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint
tévedett.
- Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul
nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan,
mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte. Leültette a
legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
- Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta
karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet
akarok neked adni. Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a
karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó
szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk
felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta: Nagyobb boldogság adni!
Kommentáld!