Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Megválthat-e a természet?
|
Vasárnap reggel volt. Károly a
csöndes erdei ösvényen sétálgatott. Mélyen beszívta a friss levegőt, és
boldogan körülnézett. Mennyire szerette a természet nyári pompáját!
Köröskörül a fák halk suttogása, a mad arak
éneke, a kék égbolt, a ragyogó napfény, melynek sugarai mint aranyló
nyilak hatoltak át a sűrű lombon. Olyan szép volt a világ!
Akaratlanul összekulcsolta a kezét. Igazán egynek érezte magát a felséges természettel. Így ünnepelte az istentiszteletet.
'Milyen kár - gondolta magában -, hogy az emberek ilyenkor ott ülnek a
templomok dohos félhomályában, és hallgatják valamely középkori dogma
fejtegetését. Hogyan lelheti valaki ilyesmiben az örömét?! Isten itt
van! Itt, ebben a csodálatos természetben... Igen, itt... Az ember itt
érzi Őt a dicsőséges természet leheletében. Aki itt nem tudja Istent
megtapasztalni, annak kő van a szíve helyén...'
Minden lépésnél újabb és újabb fölfedezéseket tett. Szinte beleburkolózott az ünnepi hangulatba.
Néhány évvel később.
Károly ismét a csöndes nyári erdőt járja. Most azonban nincs tele a
szíve ujjongó harmóniával. Összetört és gyötrődő. Tegnap összeomlott
élete boldogsága. Fiatal felesége kis csecsenőnek adott életet, ő maga
azonban kimondhatatlan kínok között meghalt. Nem sokkal később az
újszülött is követte őt.
A boldogtalan megözvegyült Károly kora reggel kivándorolt a hőn szeretett természetbe. Vigasztalást, lelki erőt akart nyerni.
Már órák óta bolyongott az erdőben céltalanul. Minden olyan volt, mint
amilyen máskor: napfény szűrődött át a fák levelei közt, madarak
csicseregtek, felhők úsztak az égen... A férfi szíve azonban nem akart
csöndesedni. Nincs mit szépíteni a dolgon: a természet ma nem adott
vigasztalást megsebzett szívének.
Az erdő pompája szinte vadul
fölkavarta. Miközben a vén fák közömbösen susogtak, mintha semmi nem
történt volna, úgy érezte, hogy legszívesebben hangosan fölkiáltana:
'Mit ér az összes szépségetek, mit használ lombotok sejtelmes susogása?
Még egy kis idő és itt az ősz. Akkor a ti szépségetek is meg fog halni.
Meg fog halni, igen, meg fog halni...'
Nem tudott szabadulni a gondolattól. Ott lüktet a halántékában: 'Meghalni... igen, meghalni...'
Lassan megy tovább. A holtak képe ott a szeme előtt. Összes fájdalma
mellett egy különös tüske is gyötri: este, mielőtt felesége bement a
kórházba, azon az estén - ma már meg sem tudja érteni - még egy kis
szóváltása volt vele. Hogy is tehetett ilyet! Igaz, borzasztó kimerülten
érkezett haza, idegesen. De hát nincs értelme, hogy most mentségeket
keressen. Tény, hogy kemény, barátságtalan szavakat vágott a
feleségéhez. És ez maradt az utolsó beszélgetésük! Úgy égette most ez az
élmény. Sosem tudja jóvátenni! Soha többé!
Károly meggyorsítja
lépteit. Csak lenne valakije, akinél kibeszélhetné magát... De a
falevelek zizegése hidegen hagyja, érintetlenül. Harag és keserűség
fogja el. Ezeket a fákat az emberiség összes fájdalma sem érdekli.
Állnak, ahogy mindig álltak, a vén fák... -
Egyszerre harangszó
üti meg a fülét a reggeli csöndben. Károly fölfigyel. Anélkül, hogy
tudná mit tesz, követi a harangszót. Előtte ritkul az erdő, egy kis falu
képe bukkan föl a mező túloldalán.
Károly, mint valami
alvajáró követi a fiatal parasztgazdát, aki a régi temetőn keresztül a
templom felé igyekszik. Belép mögötte az alacsony templomajtón.
És most ott ül - hosszú idő óta először - egy gyülekezetben. Az orgona
halkan játszani kezd. A férfiak erőteljes hangon belefognak az énekbe:
'Jézus, vigasságom!
esdekelve várom
áldó szavadat!
a Te jelenléted
megvidámít, éltet,
bátor szívet ad.
Légy velem, ó, mindenem!
Nálad nélkül nem is élek:
Te vagy örök élet!'
Károlynak úgy tűnik, mintha az emberek csak neki énekelnének.
Majd előlép a lelkész, és olvasni kezdi: 'Jézus Krisztus így szólt:
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok
terhelve, és én megnyugvást adok nektek.'
Károly arca elé kapja a kezét, és szabad folyást enged könnyeinek...
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!