Egy kedves történet az emberségről...
A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki
kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az
utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az
utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút.
Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi
megszólította: „Ezt szeretnéd m
egvenni?” A
fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet
drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz
krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak
semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. „Hallod-e, ez
nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A
gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” – és
megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős
kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi
hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy
rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta,
amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az
megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal
mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát,
amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az
ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki.
Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A
kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek
boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette
pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram, szólt a
kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma
ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek
közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett
és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban
született meg a szívükben a kis Jézus.
Kommentáld!