Kényszerít vagy tanít az élet?

A napokban két beszélgetésből is oda lyukadtunk ki, hogy az illető mennyire nem bírja, ha rá van kényszerítve tettekre, vagy bele van kényszerítve helyzetekbe, állapotokba. Az egyikük azt nem bírja, ha más szabja meg neki, mit csináljon, vagy akár csak olyan helyzetbe sodorja, amelyekben neki nem marad más választása.

A másikuk már megírta itt a weboldalon a kérdését, miszerint: Kényszeríthetik-e a lelket arra, hogy leszülessen oda és akkor, ahova nem szeretne?

Ezek kapcsán feltettem a kérdést magamnak is: Mi dolgom nekem a kényszerítéssel? Van ezzel valami bajom netán?
Elsőre azt válaszoltam, hogy nincs. Aztán lassan derengeni kezdett, hogy például mennyire nem szeretek olyan munkát csinálni, ami kötelező, de nekem éppen nincs hozzá kedvem!
Úgy kerülöm az ilyen helyzeteket, ahogy csak tudom, arra hivatkozok, hogy erre az alkotói szabadságra, a jó közérzetre nekem szükségem van a jó teljesítményhez.

Márpedig az igazság az, hogy ez a kényszeres menekülés a kényszer elől, az igazi rabságom!

Ha el tudnám fogadni a kényszert, akkor nem is fájna annyira! Ha felismerném a kényszerben, hogy az egy erő, egy irány, egy változás, amit az élet erősen javasol, akkor kiderül, hogy nem is azzal van baj, hanem azzal, hogy nem látom be, hogy az esetleg az én érdekemet, fejlődésemet, tapasztalásomat szolgálná, ezért nem akarok engedni neki.

Persze van olyan helyzet is, amikor pont azt kell megtanulnom a helyzetből, hogyan kell nemet mondani, hogyan kell megtartani a saját irányt, akaratot másokéval szemben. Ilyenkor ez csak egy próbatétel, amelyben azt tanulod, hogy a saját utadat járd, ne másoknak akarj megfelelni, ne másokat szolgálj és legfőképpen bízz magadban!

Hogy pontosan melyik a tanulni való, engedni vagy ellenállni kell az adott kényszerítésre reagálva, azt Neked kell felismerned, állandó recept erre sem létezik.
De azért van egy kis trükk, ami segíthet Neked:
Ismerd fel, hogy a két tanulni való közül melyikben vagy tapasztaltabb, tudatosabb az adott témát illetően! Ha ezt tudod, akkor valószínűleg pont a másikra akar rávezetni, megtanítani az élet, hiszen ahhoz nem értesz még eléggé.

Én szabadságban, határaim megvédésében jó vagyok. De a kényszer elfogadásában, az önátadásban mindenképpen fejlődnöm kell!

Te hogy vagy ezzel? 

(forras:internet)