Ami azt a nevet kapta, mi cseng, és nevet,amiért érdemes élni, az a: Szeretet! Nem lehet belőle eleget kapni, mert e szép érzelem nem tud kifogyni.A félelmet a szeretet űzi ki belőled,sötétség, bú, magány, soha nem győzhet. Mert e nemes érzelemnél nem erősebb semmi,Szeretettel, lehet nagy csatákat nyerni! Kit szerethetsz, nincs az korlátozva,minden élőlénynek szüksége van arra.Életet visz a szeretet minden teremtménybe,iÍgy kerülhetsz a gyűlölet ellen fölénybe. Nem leszel bánatos, komor, és rideg,mert a szeretet fel olvasztja lelked,  

MESE EGY KICSI KÉZRŐL   Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá: - Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek! - Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart. - De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez. A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta. - Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel. - Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak. A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust. - Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki. - Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel. Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek. A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt. Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg. - Odamegyek.- mondta a láb. - Sír! – mondta a fül - Miért sírsz? – kérdezte a száj. - Már nincs senkim! – zokogta a gyermek. A szív nagyon szenvedett. - Elkéstünk!- kiáltott a kéz. Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!


 

Egy indiai legenda szerint egy ferfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. 

Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. 

Az új edeny büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire keszitették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökeletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűseges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnal pihentek így szólt a férfihoz: 

- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani. 

A férfi elmosolyodott és azt mondta: - Nézz jól körül a hazafelé úton! 

Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt. 

Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Viragokat, salátat és más zöldseget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem,hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne. 

Paolo Coelho

Mindannyian megöregszunk és mások lesznek az értékeink. Hozzuk ki a legtöbbet ezekből az értékekből.