Élt
egyszer egy király. Nem született gyermeke, és nem tudta, mi lesz az
országgal, ha ő meghal. Nagyon szerette a virágokat, palotája körül
hatalmas virágos kertek virultak. A király maga gondozta, öntözte őket.
Elhatározta, hogy utódot keres magának. Kihirdette az országban, hogy az
lesz a király, aki három hónap alatt a legszebb virágot neveli az
általa kinemesített virágmagból.
Az egyszerűnek
tűnő feladatra nagyon sokan jelentkeztek. Napokig álltak sorba az utód jelöltek.
Három hónap múlva, amikor az idő elérkezett, szebbnél szebb virágokkal
állítottak be a jelöltek. A király elindult, hogy megnézze őket. Ahogy
haladt végig a sorok között, egyre jobban elszomorodott. Csak ment, és
csóválta a fejét. Senki nem értette, hogy miért, amikor ámulatba ejtő
virágokat láthatott. Már egészen elkeseredett, amikor a sor végén egy
szomorú kisfiút talált. Az ő cserepében csak föld volt, nem hajtott ki
benne virág.
Amikor a király meglátta, felderült az arca.
-Te miért vagy szomorú? – kérdezte.
-Felséges királyom, elültettem a magot, öntöztem, napos helyre tettem,
de hiába, nem hajtott ki belőle semmi. - felelte a gyermek.
-Nem gondoltad, hogy kicseréld a cserepet és egy másik virágot hozz helyette?- kérdezte a király.
-Nem az volt a feladat, hogy abból a magból kell virágot nevelni, amit a király adott?- kérdezett vissza a fiúcska.
-De igen. – Nevetett a király. - Te leszel az utódom. – jelentette ki boldogan.
Senki nem értette, mi történhetett, hogy lehet, hogy a király azt
választja, aki nem is hozott virágot. A boldog király azonban egyszerű
magyarázatot adott.
-Senkinek nem lett volna szabad virágot hozni,
mert abból a magból, amit adtam, nem kelhetett ki semmi, mert főtt mag
volt. Azt akartam tudni, ki az, aki a legbecsületesebb, és meg is
találtam.
Kommentáld!