Oly sokszor nem vesszük észre,hogy más valaki hajtogatja össze nekünk az ejtőernyőnket;mert minden oly természetes;mint a levegővétel;vagy a pislogás!!! Hát gondolkodjunk és szálljunk magunkba egy kicsit!! Én most azt teszem.........! Köszönöm szépen kedves Magdi!!!!!!!!!

Válasz

Magdikám ,én tiszta szívemből hoztam el e szép történetet .Nekem van bőven a gyűjteményembe .Ha tehetem, minden nap egy-egy el megajándékozlak ,ha tetszenek ,ISTEN ÁLDJON

Előzmény

Válasz

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK DRÁGA ERZSIKE! A HIDEG FUTKOSOTT RAJTAM, NAGYON MEGHATÓ TÖRTÉNET. AZ ÚR ÁLDJON MEG ÉRTE, HOGY ELHOZTAD NEKÜNK!!!

Előzmény

Válasz

>Szeretettel a mai napra,

> Három fa legendája,

> Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap, s a három kis fa
> nagyra és magasra nőtt.
> Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon.
> Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta:
> ,,Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.'' És a fa
> eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. ,,Most
> lesz belőlem a kincsesláda a szép kincsesláda'' -
> gondolta a fa - ,,csodás kincseket kapok majd.'' A másik
> favágó a második fát szemelte ki. ,,Ez a fa erős. Pontosan
> ilyen kell nekem.'' És eldőlt a második fa is a fejsze
> ütéseire. ,,Végre átszelem a tengert!'' - gondolta.
> ,,Büszke hajó leszek, királyoknak való!'' A harmadik fa úgy
> érezte, hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az
> utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan,
> büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda.
> ,,Nekem bármelyik fa megteszi'' - mormogta.
> Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem
> gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol
> került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett
> tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok
> számára.
> A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a
> hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó
> készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy
> egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és
> gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy
> tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap,
> átható halbűz töltötte be, mely lassan beivódott a hajó
> deszkáiba, gerendáiba.
> A harmadik nagyon meglepődött, amikor a favágó gerendákra
> hasította és otthagyta egy farakásban. ,,Soha nem akartam
> más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.''
>
> Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már
> majdnem elfelejtette egykori álmát.
> De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen a
> fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt.
> Vándorok érkeztek, és egy fiatal nő fektette gyermekét a
> jászol puha szalmájára. ,,Bárcsak jobb helyet készíthetnék
> néki!'' - sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya
> megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a
> fényes és erős fára. ,,Ez a jászol a legjobb hely neki'' -
> mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van
> a világ legnagyobb kincse.
>
> Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a
> halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó
> kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz
> fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott
> az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős
> ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben,
> épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor.
> Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: ,,Csend!'' -
> és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A
> második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott
> azon az éjszakán. Egy péntek reggel előhúzták az utolsó
> fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból.
> Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó
> tömegen hurcolták keresztül.
> Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit
> szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát.
> De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival melengette a
> levegőt és a Földről az öröm dala áradt, tudta a harmadik
> fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott. Ez tette
> gyönyörűvé az első fát. Ettől lett erős a második. És ha
> valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre
> kellett gondolnia. Sok -sok szeretettel ,Erzsike

Válasz

Nagyon szép én köszönöm ,hogy olvashattam

Válasz