…kiáltsatok, akkor le fog omlani a fal…” (Józsué 6:5 NKJV)
Csatát vívsz, és félsz, hogy nem fogod megnyerni? Kire
számítasz: Istenre vagy magadra? Amikor Ammon, Moáb és a Széir hegység
lakóinak összevont seregeivel néztek szembe, Isten ezt mondta népének,
Izráelnek: „…nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). És
Isten még sohasem vesztett csatát! Ő mondta Józsuénak: „…én kezedbe
adtam Jerikót…” (Józsué 6:2 NIV). Figyeld meg, nem azt mondta: „kezedbe
fogom adni” vagy „lehet, hogy kezedbe adom”. Nem, azt mondta: „…kezedbe
adtam Jerikót…”! Izráel már megszerezte a győzelmet, most arra kapott
felszólítást, hogy aszerint is cselekedjen. De a kérdés megmaradt:
hogyan? Isten válasza ez volt: „Kiáltsatok!” Józsué ezt mondta az
izráelitáknak: „És ha majd… meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci
kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala,
és a nép bevonulhat… egyenest előre” (Józsué 6:5). Emberi ésszel senki
sem várhatta, hogy egy kiáltás, bármilyen hangos, le tudja rombolni egy
nagy város falait. De ez nem valami átlagos kiáltás volt, hanem a hit
kiáltása, amely Isten ígéretén alapult.
Bár a győzelem
lehetetlennek tűnt, amikor Izráel kiáltott, Isten azzal válaszolt, hogy
lerontotta a falakat, és megnyitotta a kapukat az Ígéret Földjére. Ha
nyitott ajtót keresel, de csak kőfalat látsz, a legkevésbé ahhoz van
kedved, hogy ezt kiáltsd: „Győzelem!”, igaz? De mégis ezt kell tenned,
mert: 1) a dicsőítés kiáltása vezet a győzelemhez; 2) ez mutatja meg a
hitedet; 3) összezavarja az ellenséget, és megfosztja két legerősebb
fegyverétől: a kétségtől és a csüggedéstől; 4) az engedelmesség, még ha
nem is érted, mindig meghozza gyümölcsét. Tehát kiálts, mert a győzelem a
tiéd!
Kommentáld!