„Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:4)„A gyerekek hangosak, zűrösek,
lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. Ezért elhatároztam,
hogy elmenekülök, csak egy napra – egy napra, amikor azt csinálhatom,
amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot,
habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni.
Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal
elsöpörtem. „Megcsináltam” – gondoltam magamban vezetés közben. Elmentem
egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol
megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald’s-ba
mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy
adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem mindent
anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit,
senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét.
Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak fellelhettem. Szabad
voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem
vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem
kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig
kihasználtam – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki
aludt.
Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta:
»hiányoztál nekünk«. »Ti is nekem« – válaszoltam. Soha többé nem szöktem
el otthonról.” A zsoltáros ezt írta: „Feleséged olyan házad belsejében,
mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az
olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.”
(Zsoltárok 128:3-4)/FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!