Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A BÉKE SZIGETE

köszöntöm az édesanyákat

11 éve | Harmath Jozsef | 1 hozzászólás

ANYA VAGY

Kinyitom szobája ajtaját.

Feláll… és felemelt fejjel kisétál.

Lába alatt recseg az öreg föld,

Tenyerében mosolyognak az évek,

Sóhajában dúdol a sok a könny, mely összefolyt.

S mint régen, minden beteg levél előtt letérdel.

Életet ad ujjaival, örömet mosolyával.

Bólint az öreg fa, jutott egy reccsenés minden napra.

És bólogatnak a lombok, tőlük kaptad a hűvös árnyékot.

Úgy hallgatod, hogy meg sem hallod,

Betelve füled hívó szavakkal,

Szemed sugárzó arannyal,

A nap lihegő csendje,bársonyt vet hű szívedbe,

S mire nyugovóra tér,

A homlokára hullott haja-derekáig ér.

Üldögélj a csendben, a hold sétál asztalodon.

Álmodj a kútba hűs vödröt,

És álmodj nagy kereket, mely a világ végéig elvezet.

És álmodj új bölcsőt, sok gyereket,

Kiket körbevesz lágy lehelet.

Anya vagy-az maradtál,

Ősz hajaddal bújócskáztál.

Válladról a múlt lepereg,

Kérlek, ölelj át bennünket,

Kezeddel altasd el testünket,

Hunyd le te is szemed-, hogy holnap velünk ébredj

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nagyon szép visszaemlékezés ez a vers, tisztelet és szeretet az Édesanya
iránt. A vers befejező sorából pedig a reménység és jókívánság, hogy
még sokáig éljen szerető családja körében.

Köszönjük szépen Józsi a szép verset, örülök, hogy olvashatjuk.

Boldog napokat kívánok Neked!

Szeretettel: Magdi.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: