Rólunk
Hírek
Miserendek
Kép-Hang-Tár
Lelki útravaló
Legutóbbi cikkek
Kapcsolódó linkek
Archívum
- 2012. év
január, február, március, április, május, június, július
- 2011. év
január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december
- 2010. év
január, február, március, április, május, június, augusztus, szeptember, október, november, december
- 2009. év
január, február, március, április, május, június, augusztus, szeptember, október, november, december
- 2008. év
február, augusztus, szeptember, október, november
- 2006. év
május, június
Címkefelhő
Mátraverebély-Szentkút (6),
Somoskőújfalu (3),
Zagyvapálfalva (2),
advent (7),
biblia (3),
bál (3),
család (3),
házasság (2),
húsvét (5),
ifjúság (8),
iskola (1),
karácsony (6),
keresztút (3),
kálvária (5),
lelkigyakorlat (2),
nagyböjt (8),
pingpong (3),
pápa (4),
református (1),
szolgálat (1),
trilógia (2),
tábor (4),
zarándoklat (17),
életige (18),
Reményik Sándor: Kövek zsoltára
(A kolozsvári evangélikus templom centenáriumán Liedemann Márton
templom-építő lelkész emlékének)
Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...
Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
Felmelegíti dermedt véremet,
Lassan megértem a beszédjüket:
"Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
Kemény kövek és haszontalanok,
Nehezek, otrombák, formátlanok,
Tehetetlenek, tompák, elesettek,
Mozdíthatatlanok.
Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben.
Vad éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
Véresre törtük vándor lábait,
Hevertünk külön-külön szerteszéjjel,
Egymásról alig tudtunk valamit,
És nem álmodtunk templomról soha.
De jött egy ember, törékeny, beteg,
A lelke égett, szíve dobogott,
Az az ember templomról álmodott.
Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
Tehetetlenül, haszontalanul,
Vadul, otrombán és formátlanul, -
Elindult a köveket megkeresni.
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Barangolt hetedhétországon át,
Hol éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
S véresre törtük az ő lábait.
Az az ember keresett, s megtalált.
És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.
Falakká fogtok összeállani,
És visszaveritek az Ige hangját,
És visszazengitek az orgonát, -
Az imádkozó nagy nyomorúságot
S az áhítat szárnyaló énekét
Szent nyugalommal veszitek körül.
Halkan dobogni fogtok a falakban,
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis-mégis egy ütemre vertek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Így szólt hozzánk a templom-építő."
Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
1929 december 1
Római Katolikus Főplébánia, Salgótarján
Római Katolikus Főplébánia, Salgótarján © 2010. - Minden jog fenntartva! A weboldal fejlesztés alatt áll.
A weboldalon szereplő képek és információk tájékoztató jellegűek.
Tárhely,
honlapkészítés,
rendszergazda.
Kommentáld!