Greyfriars
Bobby egy skye terrier volt. Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte
magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor
mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott
süteményt.
Bobby gazdája 1858-ban meghalt. A greyfriarsi
templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a
temetési menettel tartott.
Három nap múlva a vendéglős
meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár
egyedül - a szokott helyén. Adott neki megint süteményt, amivel a kutya
elment. Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán
elment.
A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik
Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán
keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik. A vendéglős másnap
is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája
sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.
Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott.
Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki
egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda,
egyébként nem hagyta el a sírt.
14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt. Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:
"Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én.
Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára."
Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá.
Az egykori vendéglő előtt emelt szobra illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik...
Kommentáld!