LÁTNI AKARJUK A JÉZUST
"Néhány görög is
volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Filephez mentek
és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust." János 12,20-21
A
görögök, akik eljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, azt a hitetlen világot
jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz: látni akarják
Jézust. Látni, és nem hallani. Pedig: "A hit hallásból van" (Róm 10,17). Vegyük
komolyan a világnak felénk való igényét. A gyakorlati életünknek a gyümölcseiben
akarja látni ez a világ Jézust. Istennek, Jézusnak nincs teste, az övéi - te meg
én - a Krisztus-test. Sokszor mondják emberek: ne minket nézzetek! Hol nézzék
Jézust, ha nem bennünk? Pál apostol azt mondotta: "Legyetek az én követõim, mint
én a Krisztusé" (1Kor 11,1). Azt kellene mondanunk: nézzetek minket, bennünk él
Krisztus. Ne hárítsuk el a felelõsséget! Ennek a szegény világnak joga van arra,
hogy lássa benned és bennem a Krisztust. Mi Jézus halálának a gyümölcsei
vagyunk. Azért mondta Jézus, hogy most már nem bennem, hanem a gyümölcseimben
keressetek. A hívõ emberben kell hogy láthatóvá legyen az élet. Mégis, hol? Az
Ige mondja, hogy mindegyikõtök szentségben b írja a maga edényét, a maga
sátorházát. Akiben Isten Lelke lakik, az szent sátor. A szentek szentje Isten
gyermekének a lényege. Be szoktál járni oda, amikor imádkozol? A Vele való
közösségbe, abba a csodálatos mennybe. "Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi
székéhez" (Zsid 4,16). Akkor lesz az életed hiteles bizonyságtétel Jézusról, ha
közel kerülsz Hozzá, ha Vele élsz. Amikor Mózes lejött a hegyrõl, az Istennel
való közösségbõl, arcának bõre úgy sugárzott, hogy nem tudtak ránézni, mert
Istennel beszélt.
Kommentáld!