Van időd néha napján megállni, felnézni az
égre, egyenesen a csillagokra? Állni csupán és gyönyörködni a
szépségükben, s hagyni, hogy mindeközben reménnyel teljen meg a szíved.
Egy hullócsillag leple alatt jobb jövőt kívánni.
Van időd ébredés előtt a szerelmed alvó arcán elmélázni, miközben közös
életetek csöppnyi, titkos, soha vissza nem térő pillanatának darabkáját
agyadba vésed?
Munkába indulás előtt az otthon illatát magadba
szívva, végigmérni a családod, s átgondolni milyen szerencsés vagy, hisz
van hová hazatérned majd este. Itt vár majd rád mindaz, amit magad köré
építettél.
Van időd megállni egy pillanatra munka közben, s
örömmel gondolni arra, milyen jó érzés hasznosan eltölteni az időt?
Fejlődhetsz, küzdhetsz az álmaidért, kihívások elé állíthatod magad
napról napra. Talán néha tele van stresszel és nyűggel, de mégis csak a
tied.
Van időd tisztelettel gondolni a szüleidre? Ha úgy érzed nincs
is rá okod, nagyon tévedsz, hisz ha mást nem, egy életet kaptál, amit
magad formálhatsz kedvedre. Nekik köszönheted, hogy most azt teheted, és
úgy, ahogy épp teszed.
Van időd megölelni a szeretteid és
elmondani nekik mennyi mindent jelentenek a számodra? Még ha azt is
gondolod, hogy elégszer teszed meg, biztosíthatlak, hogy sosem lehet
elegendő mennyiség.
Van időd értékelni a barátaidat? Érzed-e, hogy
milyen űr lenne a szívedben nélkülük? Vajon számíthatnak-e a
segítségedre, amikor szükségük van rá?
Van időd elcsodálkozni egy
gyerek szemében, aki még őszintén nyitott a világra, mit sem sejtve
arról, hogy titkon a holnap kulcsai lapulnak a kezében? Valamint a
legnagyobb tisztelettel nézni egy idős szemébe, akinek tapasztalata és
életbölcsessége sugárzik minden porcikájából? Tanulhatsz, ha tiszta
szívvel figyeled őket.
Van időd örülni az egészségednek? Tartozol
magadnak annyival, hogy nyitott szemmel járd a világot, és halld meg
amit üzen neked. Minden szívdobbanásodban érezned kell a szeretetet, ami
belőled árad, s jobb hellyé teszi a világot.
Van időd bevallani
neki, ha szereted, kiadni a mérged, ha úgy érzed? Befogadod- e a
színeket, ízeket, formákat, érzéseket, melyek hatására kialakul az
ízlésed?
Van időd mosolyogni az emberekre, s ezzel a boldogság
csíráját ültetni el szerte a világban? Miért ne okozhatnál másoknak
örömet, ha nem kerül semmibe sem, de szétosztva belőled is jobb ember
lesz?
A nap végén vajon eszedbe jut-e mennyire csodálatos az
élet? Minden, amit érzel szükségesek a fejlődéshez. A világ csak ezzel a
fejlődéssel halad előre évezredről évezredre. Nem tudok minden értékes
dologra rákérdezni tőled, de annyi minden van, amire időt kell
fordítani, mert érdemes!
Adj időt magadnak az álmaidra, a
sikereidre, csalódásokra, kudarcokra, tanulságokra és mindenre, ami
veled megtörténhet. Ezek az életed apró kis mozaikdarabkái. A sok darab
egy kép része, melynek lehet nem érted minden ikonját, de nélküle
biztosíthatlak, nem lenne az összkép olyan felfoghatatlanul bámulatos. (forrás: internet)
Kommentáld!