Lát engem nővérke?
Amikor rám néz, azt gondolja:
mogorva öregasszony, lassú,
mindenben bizonytalan, zavart tekintetű,
aki mindent lepecsétel Amikor eszik,
nem felel, Amikor maga elégedetlenkedik,
aki nem veszi észre, hogy
fogytán a kedve, ereje.

Olyan, mintha nem tudna mit csinál,
minden lépcső magas neki,
És nem látja, hová-merre tart.
Aki akarat nélkül turi,
hogy mindent, más csináljon vele,
etessék, fürdessék és egyebek.
Ilyennek lát?

Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám.
Szeretném elmesélni, ki vagyok én,
aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik,
mikor maga nővérke, úgy akarja.
Nézzen rám!

Tízéves kislány vagyok,
akit a szülei úgy szeretnek!
Tizenhat éves, csinos lány,
aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz ...
Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul
a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget
esküszik, s azt kell is tartja.

Huszonöt éves: kisbabája van,
Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak.
Negyvenes: gyerekei felnőttek,
kirepültek a házból.
Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak.

Ötvenéves koromban? Jönnek az unokák,
kitöltik napjainkat,
gyerekzsivajtól hangos a ház,
újból vannak gyerekeink,
a szerelmemnek és nekem.

Sötét napok közelítettek,
meghalt a férjem.
Jövőm a magány, a szomorúság.
Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vívódnak,
emlékeimnek az élek és a szeretet van velem.
Az ember elszürkül, ha öreg és beteg,
Tán kicsit ütődöttnek is látszik.

De hát egy öreg asszony vagyok,
baja tűnt és ereje fogyott.
Ebben a testben mégis
egy fiatal lány lakik!
Emlékszem örömeimre.
Emlékszem fájdalmaimra!
Szeretem és újra átélem az életem,
mely olyan gyorsan elröpült.

Elfogadom a hideg tényt,
hogy semmivel sem tudok szembeszállni.
Ha felnyílna a szeme nővérke, sosem
Csak egy mogorva öregasszonynak látna.
Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!

Ezt a verset egy idős asszony írta, aki hosszú Évekig Skóciában egy öregek
otthonában élt. A nővérek, az ápolók, de még az orvosok is zavartnak
tartották. Halála után találták meg Ezeket a sorokat.